Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Marosvári Attila: Hipotézisek a kiszombori körtemplom keletkezéséről
típus, amelyet a Kiszombor—Karcsa—Gerény hármas fémjelez. Csemegi tanulmányában arra a tényre hívta föl a figyelmet, hogy Közép-Európa hatszögre szerkesztett centrális templomai észak-déli irányú sávban helyezkednek el, nagyjából a szlávság nyugat felé terjeszkedésének határvonala mentén, így fölvetődik a kérdés, hogy „van-e összefüggés emlékanyagunk kialakulása és a nyugati hittérítés tevékenysége között, amelynek korai frontvonala nagyjából ugyancsak e műemlék-sáv területére esik?", továbbá hogy mennyiben járult hozzá ennek a körtemplom-típusnak a kialakulásához egyrészt a nyugati, másrészt a keleti kereszténység, illetve volt-e ebben valami szerepe a pogányságnak? 7 Csemegi a stíluskritikai és összehasonlító vizsgálatok alapján megállapította, hogy amikor hatszögre szerkesztett körtemplomot alkottak, akkor valamiféle eszmei tartalom, az esztétikai szempontokat meghaladó szimbolikus szándék vezette az építőket. A hexagram-alakzat — fejtette ki Csemegi hipotézisét — egy ősi asztrálszimbólum, amelynek baj elhárító szerepe van, tehát feltételezhető, hogy ennek az ősi hiedelemnek a továbbélése és építészeti térnyerése a kereszténység korai időszakában valamiféle sötét démoni erők távoltartását, rontó hatalmak megtörését kívánta szolgálni. A hexagram motívum elterjedése elsősorban keleten volt általános, sokfelé díszítő elemként, de nem egy helyütt — feltűnő gyakorisággal az örmény-grúz területeken — építészeti alapelemként is, s feltűnő az is, hogy a hatszögre szerkesztett keleti építészeti alkotások keletkezése (7—14. sz.) jóval korábbra tehető, mint nyugati elterjedésük, ahol a hatszögű centrális terek szinte kivétel nélkül a 12—13. századra datálhatok. Tanulmánya végén Csemegi megállapította, hogy még ezen a különleges emlékanyagon belül is teljesen egyedülálló típust képviselnek a Tisza-menti kívül kerek, belül hatkaréjos rotundák, sem a déli, sem a nyugat-európai emlékekkel nem rokoníthatók, s sokkal közelebb állnak a kaukázusi formákhoz. Mivel választ az eredetükre nem tudott adni, megkockáztatta azt a maga által is „kalandosnak" minősített föltevést, hogy a „Tiszatáj és a Kaukázus vidéke, e két egymástól oly távol eső terület között a kapcsolatot talán maga a Keletről ideszármazó magyarság létesítette." 8 Csemegi József teljesen újszerű megközelítése a magyarországi hatkaréjos rotundák eredet-kérdésével kapcsolatban erjesztő hatást gyakorolt a középkori építészet kutatására. Voltak, akik hipotézisét egyértelműen és teljes egészében elvetették, 9 másokban fölkeltette az érdeklődést a Csemegi által fölvetett, s valóban mindaddig megválaszolatlan kérdések iránt, főként aziránt, hogy hogyan keletkezhetett a körtemplomoknak olyan egyedülálló típusa, mint a Kiszombor—Karcsa—Gerény csoport. 1 0 Ezeket a kutatásokat ösztönözték a régészeti föltárások is, amelyeket előbb Karcsán (1964—1965), majd a kiszombori rotundában (1975) végeztek. 2. Nézetek a rotunda 11. századi építéséről A magyarországi rotundák első szisztematikus földolgozását Gervers-Molnár Vera végezte el, az a régész, aki a karcsai körtemplom föltárását is vezette/ 1 Gervers-Molnár Vera a kötetben a korábbitól eltérő datálási sorrendet állapított 22
