Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Dömötör János: Rudnay és Vásárhely

elégedetlenségét is kinyilvánította a recenzens a Vásárhelyi Reggeli Újságban: „Szomorú dolog, de úgy van, hogy nem sokan látogatták a kiállítást és nem mutatott Vásárhely olyan érdeklődést az egész művészi megmozdulás iránt, mint amilyent megérdemelt volna ez a kiállítás és a város jó hírneve. Alig néhány kép kelt el." Bár mint említettük 150 képpel szerepeltek a művészig ak a kiállításon, ez alkalommal Rudnay sem volt megelégedve növendékei eredményével, némi rezignációval állapította meg, hogy a nagyon szívélyes vásárhelyi vendéglátás elvette az időt az elmélyültebb munkától. El kell ismerni, hogy Szeged is nagyonalú volt az ellátásban 1926-ban: a huszonkét résztvevő művésznövendék kiállításához katalógust is adott ki. Ezen túl különböző kedvezmények (ingyenes utazás a villamoson, szabadjegy a fürdőbe, hídvámmentesség) szintén szerepeltek a városi szolgáltatások keretében. A helyi sajtó szeptember 8—9. számában búcsúzásként a művésznövendékek szép szavakkal mondtak köszönetet a városnak a vendéglátásért. 1927 után Rudnay már nem szervezett a Dél-Alföldön művésztelepet. Rudnay évekkel később így írt egy baráti levélben a vásárhelyi élményekről: „Kedves, drága boldog idők, fiatal gyomorral, fiatal hittel, s mennyi lelkesedéssel és egy-két hatoskával a zsebünkben, a drágákkal." Meg kell még emlékeznünk egy 1946-os, kissé különös kezdeményezésről. Eszerint Pákozdy Ferenc költő, aki az elmenekült tisztviselők helyébe kerülve előbb főjegyzői, majd főlevéltárosi tisztséget töltött be, arra tett javaslatot a városvezetésnek, hogy fogadja örökbe Rudnay Gyulát. A különös javaslat azonban nem realizálódott. A Tornyai János Múzeum tulajdonában 12 Rudnay festmény van, ezek közül 8 szerepel az Alföldi Galéria állandó kiállításában. Ezen kívül 12 rézmetszet is a múzeum tulajdona. Rudnay emlékét a városban az egykori közös műtermen emléktábla, továbbá utcanév is őrzi. 194