Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Dömötör János: Rudnay és Vásárhely

polgármesteri székben ülök, rajta leszünk, én, a tanács és a város nemes közönsége, hogy elődeink mulasztását kipótoljuk, hogy e város a magyar művészetnek hűséges istápolója, művész fiainak pedig valóban szerető, édes anyja legyen": Bizonyára ez az ígéret is hozzájárult ahhoz, hogy Rudnay főiskolai növendékeit az előző évi Makón rendezett nyári művésztelepi gyakorlat után 1926-ban Hódmezővásárhelyre hozta. (Meg kell jegyeznun, hogy ugyanebben az évben Szegeden is voltak művészeti gyakorlaton Rudnay növendékek. És abban is közös három város művelődéstörténete, hogy mindenütt tervezték állandó művésztelep létesítését, de egyik helyen sem valósult meg.) Nyolc művésznövendék 1926. június 16-án érkezett Hódmezővásárhelyre: Tóth Mihály, Pekáry István, Kántor Andor, Czeglédi Miklós, Füstös Zoltán, Szelőcei János, Kuhárik Jenő, Pataki Tibor. Őket követte még Barcsay Jenő, Baatz Irén, Hanna Mela és Kupferstein Imre. Szállásukat a Malom utcai iskolában jelölték ki. A szervezés döntő részét Szathmáry Tihamér ny. főispán és Fehérváry József szerkesztő végezték. A művésznövendékek mindennapi szükségleteit különböző adományok, részben pénzbeni, részben természetbeni (búza, sajt, szalonna, stb.) formában biztosították. A művésztelepi gyakorlat végén augusztus 30-án este, 9 órai kezdettel a Kaszinó kertjében bohém estélyt rendeztek. Ennek keretében szavalat, egy felvonásos színmű, tréfás jelenetek, énekszámok és természetesen „tánc reggelig" szerepeltek. Helyi műkedvelők és művészek egyránt közreműködtek a rendezvényen. Rudnay ritkán jelent meg a növndékek körében. Itteni szellemi helytartója, Endre Béla festőművész nagy ügyszeretettel és segítőkészséggel látta el feladatát. Szegedtől és Makótól eltérően, ahol művésztelepről ír a sajtó, Vásárhelyen többször is „nyaraltatásról" olvashatunk a művésznövendékek itt tartózkodásával kapcsolatban az újságban. Augusztus 29-én déleleőtt 1/2 11-kor a városháza tanácstermében és a polgármesteri szalonban megnyílt dr. Soós István polgármester bevezető szavaival és pár napig tartott nyitva a művésznövendékek kiállítása. A helyi sajtó a kor sajátos patétikusságával ír a kiállításról: „Jól eső örömmel állapítjuk meg, hogy a vásárhelyi ősugar s az a csodálatos átalakító levegő mély nyomokat hagytak az itt tartózkodó művészifjak lelkében, és ami a legfontosabb, ezt alkotásaikban kifejezésre is tudták juttatni." A következő évben, 1927. július 9-én adja hírül a helyi sajtó, hogy megnyílt a mártélyi művésztelep, és hogy hét művész ifjú előőrsként már meg is érkezett. A szervezést ismét Szathmáy Tihamér és Fehérváry József, a szakmai vezetést pedig Endre Béla végezték. Ez alkalommal először Mártélyon töltöttek hosszabb időt. Ottani nyugodt fekhelyük biztosítására Rostás István adományozott szalmát részükre. Két hónapi itt-tartózkodás után, szeptember 4-én 150 képpel léptek a vásárhelyi közönség elé. Az első sajtóközlemény szerint a Kaszinóban lett volna a kiállítás, ténylegesen azonban szeptember 4-én a Városházán nyílt meg 8 művészifjú alkotásaiból a kiállítás, mely 4 napig tartott nyitva. A helyi sajtó a kiállítás anyagából Barcsay Jenő és Istókovits Kálmán műveit emelte ki. Ez alkalommal azonban 193