Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Blazovich László: Az Alföld éghajlata, növényzete és vizei a 14-16. században

BLAZOVICH LÁSZLÓ Az Alföld éghajlata, növényzete és vizei a 14—16. században Éghajlat A holocén időszak nagy klímaváltozásai mintegy 2000 évvel ezelőtt zárultak le Európában, így a Kárpát-medencében is. Jelentős ingadozások azonban bekövetkeztek, amelyek befolyásolták az Alföld népeinek létfeltételeit. A történeti éghajlattan kutatói a 8-tól a 13. századig terjedő időszakot jelölik egy olyan korszakként, amelyre az addigi átlagnál melegebb időjárás jellemző, ami a 12. századig csapadékhiánnyal, azaz szárazsággal és aszállyal járt együtt. A 13. századtól csapadékosabbra fordult az idő, és egy átmeneti korszak után, egyesek szerint a 14. század végétől, mások azt állítják, hogy a 15. század második felétől a 19. századig egy hidegebb időszak következett, amely a 16—17. század fordulójának évtizedeiben az ún. kis jégkorszak leghidegebb éveiben tetőzött.

1 A 8-tól 12—13. századig tartó középkori kis éghajlati optimum, amely Európa északi és nyugati részein a művelhető földek gyarapodását vonta maga után, ugyanis a búza és a szőlő termesztésének a határa északi irányban kitolódott, az Alföldön szárazsággal járt együtt, ami kárára volt az agrokultúra mindkét ágának. Az általunk tárgyalt időszakban, a 14—16. században azonban csapadékos lett az idő, amit az oklevelekben fennmaradt azon adatok is igazolnak, hogy a határjárások során a korábban emelt határjeleket nem tudták megközelíteni a vizek miatt.

2 A hűvösebb évi középhőmérséklettel általában több csapadék hullott a vidékre. A Kárpát-medencében ugyanis 0,5 fokos középhőmérséklet-emelkedéssel a nyári csapadék mennyisége 50—100 mmK együtthatóval csökken.

3 Györffy György és Zólyomi Bálint, mivel magyarországi számítások nem álltak rendelkezésükre, ausztráliai példái hozva bizonyítják a csapadék-csökkenés és az állatállomány alakulásának az összefüggését. Ezek szerint 35%-os csapadék-csökkenés esetén az állatállomány 15%-ának, 55%-os csökkenés esetén pedig csak 1,3%-ának jut legelő a rétek fűhozamának elmaradása miatt. A14—16. században éppen azért lendülhetett föl a rideg állattartás, mert az egyre hűvösebbé váló időjárás egyre több legelőt biztosított a növekvő jószágállomány számára, amelynek értékesítéséből származó jövedelem nyomán addig nem látott módon gyarapodhatott számban és gazdagságban az Alföld lakossága. A Káprát-medence és főképp az Alföld kontinentális időjárási viszonyaiból következően azonban az említett időszakon belül szárazabb és csapadékosabb évek követték egymást. Az időjárás eme különösebb rendszeresség nélküli változásainak, szeszélyességének hatásait a kor emberének és gazdaságának el kellett viselnie. ARácz Lajos és a Brazdil—Kotyza szerzőpáros által készített, a középkorban bekövetkezett európai és közép-európai hőmérsékletés csapadék-ingadozásokat bemutató grafikonok jól szemléltetik ezt

5 A Brazdil—Kotyza cseh szerzőpáros 1000-től 1500-ig terjedően Csehországra vonatkozóan végzett el vizsgálatokat. Eredményeik az Alföldre nézve irányadóak 15