Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Blazovich László: Az Alföld éghajlata, növényzete és vizei a 14-16. században

még akkor is, ha a nyugati, óceáni hatás mellett e vidéken a keleti, kontinentális sőt a déli részeken mediterrán hatás észlelhető (melegebb, szárazabb nyarak), amelyek időszakos felerősödése nagyobb ingadozásokat okozhatott. A cseh szerzőpáros szerint a középkori kis éghajlati optimum területünkön kitolódott, a mainál magasabb hőmérséklet mellett csapadékos évek követték egymást 1380-ig, amelyeket azonban szárazabb periódusok szakítottak meg, mint az 1350-es években.

6 Az egyes periódusok változásait jól elképzelhetjük, ha az 1984 és 1995 között legutóbb lejátszódott száraz és meleg időjárási ciklusra gondolunk. Növénytakaró Az Alföld tagolt felszínén a növényi vegetáció különböző formái alakultak ki. Más növénytársulással kell számolnunk az ártéri területeken, a homok hátságokon és a löszpuszta réteken. A folyók mellett fekvő alluviális vidéken a homok, az agyag, a löszös iszap borította felszínen a mélyebben fekvő helyeken réti sós és réti szolonyec talaj alakult ki, a magasabbakon pedig réti és mészlepedékes csernozjom talajok, kiváló termőföldek keletkeztek, amelyek hínáros, nádas mocsarakkal, tavakkal és folyóvizekkel váltakoztak. A vízmentes területeken rétek, fűz-nyár ligetek, szil-kőris-kocsányostölgy szálfaerdők, bozótosok váltották egymást.

7 Az alluviális árterek folyóhátjait, dűnesorait ülték meg az első letelepült életmódot folytató népek, és ugyanitt folytatták földművelő tevékenységüket. Az árterek földrajzi arculatát a valósághoz híven mutatják be a középkori történeti földrajzi és történeti néprajzi tárgyú feldolgozások, és írják le az oklevelek határjárásai, de a puszta birtoklistákban is számos, a vidékre jellemző természetiföldrajzi objektum neve szerepel. Az elmondottak illusztrálására álljon itt egy leírás a Szentestől délre fekvő vidékről a Baár—Kalán nemzetség 1332-ből származó okleveléből: „... először az említett Kurca folyó mellett egy bizonyos dombon egy fűzfa közelében két határjelet emeltek, amelyek közül az egyik Feli cián fia Tamás mester Hékéd nevű birtokáig, a másik pedig az említett Szentes nevű birtokáig terjed, azután tovább mentek kelet felé az Ikere folyó és az említett Szentes között, és elértek egy bizonyos földre, amelyet Üneszékének hívnak, ezután tovább mentek a déli rész felé Sáp és az említett Sajt birtokok között a határt szétválasztva, ezután tovább mentek egy bizonyos Disznóól nevű földig átkelve a Kurca folyón a Morotva mocsár és a Borjuól között a Tiszáig egy bizonyos magas földön, amelyet közönségesen Hátnak neveznek, majd a Bolgyánig mentek, (és ott) kijelölték a mondott birtokok határait, azután a Sajt nevű birtok határain és mezsgyéin belül lévő Harum, Borjúól, Örvénytó, Juhtó és Sarwltou halastavakat hagyták, hogy ugyanazon birtokhoz kapcsolják őket, és oda tartozzanak."

8 A folyóktól távolabb fekvő árvízmentes vidéken, miután az Alföld az erdős steppe, illetve az erdős övezetbe került, az erdős-pusztai tatárjuharoslösztölgyesek, a homokságokon pedig a gyöngyvirágos-tölgyesek voltak jellemzőek, de a források a homokon volt fenyvesekről és borókásokról is megemlékeznek.

9 A Nyírség és a Körös-köz erdőségeit még a 18. századi térképeken is feltüntették.

1

0 Az Alföld belső vidékein azonban nem számolhatunk 16