Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton

GASKÓ BÉLA Cincérek a Maros-parton A Maros ártérről előkerült Kárpát-medencére nézve új cincér (Coleoptera Cerambycidae) fajok A Maros folyó jobbparti hullámterein az eddigi gyűjtések során 3, a Kárpát-medencére új Cerambycidafaj került elő. Ezek a Phymatodespuncticollis Mulsant 1862, a Neoclytus acuminatum (Fabricius 1781) és azAgapanthia osmanlis Reiche 1858. Phymatodes puncticollis Mulsant 1862 Javasolt magyar neve: vörösbarna háncscincér A cincér Csongrád megyei elterjedését először Gaskó (1982) tisztázta. Eszerint a Phymatodes puncticollist az alábbi helyeken sikerült kimutatni: Makó (hullámtér), Szeged—Vetyehát (hullámtér), Szeged—Sasér (hullámtér), Hódmezővásárhely—Körtvélyes (hullámtér) és Csongrád-Bokros (hullámtér). Mivel a biztos gyűjtőhelyeknek számító árvédelmi rőzserakások az 1980-as évek elején megyénkben mindenünnen eltűntek, az ismertté vált élőhelyek száma azóta mindössze kettővel, Deszkkel (hullámtér) és Apátfalvával (hullámtér) bővült. Az állat korábban zárójeles fajnak számított. A Természettudományi Múzeum Állattárárnak gyűjteményében mindössze 4 példányt találtam belőle, melyek adatai: Mehádia Pável, Ludberg Apfelbeck, Croatia Wachsmann és Croatia Streda. Kaszab (1971) faunakötetében mint lelőhely Herkulesfürdő is szerepel, de ennek bizonyító példányát a gyűjteményben nem találtam meg. A Phymatodes puncticollis röviddel a Csongrád megyei adatok megjelenése után Bakonyból is előkerült, ahol 1982-ben Székely Kálmán, majd 1983-ban Gaskó Kálmán nevelte ki molyhos tölgyből (Quercus pubescens). A bakonyi példányok az ab. macedonicus Pic változatnak bizonyultak (Medvegy 1987.), ellentétben Csongrád megyei állománnyal, amely teljes egészében a törzsalakból áll. Bár a Bakonyban kinevelt mindössze két cincér (a többszáz egyedes Maros menti kinevelések mellett) kevés az összevetéshez, mégis megkockáztatható; az eltérő változatok különböző betelepedési irányokra utalnak. Mivel délnyugaton (Macedónia és környéke) (főleg ?) az ab. macedonicus fordul elő (Heyrovsky 1967, Miksic 1971) kézenfekvőnek látszik, hogy az ülyricumon és a Praeillyricumon keresztül ez a változat (esetleg alfaj?) terjeszkedett északnyugat felé. Jelenleg a Kárpát-medencében a bakonyi előfordulás a legészakibb (bizonyítható) lelőhely. Az itteni populáció Varga (1964) állatföldrajzi besorolását követve pubescentális faunakomponensnek tűnik, bár e megállapításban szerepe lehet az adatok hiányának is. A Csongrád megyei populáció a legtöbb pontomediterrán sylvanus elemhez hasonlóan a Maros menti „faunakapun" keresztül érkezett vidékünkre. Eddig az összes Dél Alföldről származó Phymatodes puncticollist fehér fűzből (Salix alba) 165