Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Szűcs Judit: ,,A szobában tekerő szólt..."

tására a felnőttek, fiatalok, gyerekek gyűlölködve álltak egymással szemben. Ez kifejeződött a gyerekek csúfolódásaiban, a legények bicskázásig menő verekedéseiben. Az ellentét fenntartásának végső célja a vegyes házasságok létrejöttének megakadályozása lett volna.

8 A tanyai életben a gazdasági egymásrautaltság, a társas élet igénye „összehozta" a reformátusokat, katolikusokat. (E két vallás hívei tették ki a város lakosságának döntő többségét.) Szépen példázza az együtt munkálkodást a vekerháti gazdakör vezetősége (Erdőháti N. A.), a dónáti ifjúság együtt szórakozása (Bazsó János). Az idő rövidsége, a kérdés összetettsége miatt a sorra vehető ünnepi alkalmak közül kettőt, két különböző fajtát nézzünk meg részletesebben! Az emberélet fordulói közül a temetéshez kötődő szokásokat és a mulatságokat, bálakat vizsgáljuk meg. A temetéshez fűződő szokások A második világháborúig „hásztú temettek", akinek nem volt saját városi háza,

9 azt vagy „kocsira tették", „béhoszták ismerőshön" (Gránitz Imre Alsórét) vagy „a tanyába vót felravatalozva". (Agócsné). Erre az időszakra a két felekezet híveinek száma kiegyenlítődik a reformátusok rovására, a csatornázással

1

0 több lett a művelhető föld, de városi házra az egyre többfelé osztódó katolikus családok nem tudtak szert tenni. A háztól temetés esetén kipakolás után vagy a házban, vagy a ház előtt lepedővel letakart deszkaajtóra (Szopkáné), zsákra tették (Agócsné) a halottat. Akét egyszerűbb változatot városi kubikos vagy tanyai katolikus mondta el. A tükröt, a berendezés egy részét fekete kendővel terítették le helyenként a halottas háznál.

1

1 A halott virrasztása a torhoz hasonlóan a halott kiengesztelését, lelkének távozását volt hivatva segíteni.

12 XX. századi változatában református családoknál (ha nem is általánosan szokásosan) a hozzátartozók elbeszélgettek, bibliát vagy imakönyvet olvastak.

1

3 A kiséri szegényparaszt, kubikos családok idős asszonyai hívás nélkül gyülekeztek, a halottas háznál „imátkoztak, énekéltek, sirattak" (Szopka Mihályné Berezvai Rozália). A Berki Szőlőkben (100—150 főnyi lakott település, 3 kilométerre a városi házaktól) Szentesről hívtak siratókat (Csonka István). A derekegyházi uradalomban nem volt szokásban a virrasztás, sem a tor (Nagy Bálintné Ladányi Rozália). A kiséri katolikusok virrasztása általánosabb lehetett, mint a reformátusoké. A halotti tor a halott visszatérését megelőző, a kereszténység felvétele előtti időre visszanyúló, az egyház által időnként betütott szokások egyikeként őrződött meg.

14 Szóbeliséggel gyűjthető változatában—bár Szentes neves néprajzi gyűjtője, Papp Imre „fehír veríb"-nek nevezik a tort

1

5 — alkalmat jelent felekezettől függetlenül a városban, tanyavilágban széttelepült rokonság találkozására. (A Berki Szőlőkben és az uradalomban a funkció hiányában történő elmaradása is ezt látszik igazolni.) A megtisztulást jelképező

1

6 tor előtti kézmosásra, igaz, a jelkép tudata nélkül, Szopkáné emlékezett katolikus vidékről. Míg a tor jobb módú gazdáknál kiadósabb ebédet, húslevest, pörköltet, kalá130