Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)
A II. világháborús emlékművek
12. Apátfalván sincs messze a két világháborús emlékmű egymástól. Az újabbat Szigeti Szilvia tervezte. A temető bejáratánál 1993. november l-jén felavatott emlékmű fekete márványtáblái 178 elesett apátfalvi hős nevét őrzik. 13. Egy nappal később, 1993. november 2-án avatták fel a csanádalberti temetőben a II. világháborúban elesett katonák kopjafáját. A kopjafa tövénél elhelyezett márványtáblán a nevek felsorolása nélkül emlékeznek meg a II. világháború áldozatairól. 14. Királyhegyesen az I. világháborús emlékműre illesztettek újabb márványtáblát a II. világháborúban elesett 30 hősi halott nevével. Az avatás pontos időpontját még nem sikerült megállapítanunk. A Makó körüli 17 község közül Nagylakon, Klárafalván, Ferencszálláson és Pitvaroson nem állítottak emléket a II. világháborús hősöknek. Az első három településen nem volt I. világháborús emlékmű, Pitvaroson azonban a példa adott lett volna, hiszen szép I. világháborús emlékmű áll a falu főterén a templommal szemben. Tudni kell azonban, hogy Pitvaros lakossága a II. világháború után a szlovák—magyar lakosságcserével jelentősen megváltozott. Talán ez a magyarázata a kérdésnek. 1995-ben Pitvaroson közös kopjafát állítottak 1848 és az 1947-es szlovákiai kitelepítések emlékére, az I. világháborús hősök szobrának közelében. 15. Bár Kübekházán sem volt I. világháborús emlékmű, mégis 1995-1996-ban a község a temetőben síremléket állított az elesetteknek. A temető főútján elhelyezett emlékmű fekete márványtáblája 30 hősi halott nevét őrzi. A kübekházi Polgármesteri Hivatal folyamatosan tovább gyűjti az elesett katonák adatait, így valószínűleg újabb és újabb nevek fognak felkerülni a síremlékre. 16. 1993. november 11-én Makón avatták fel a környék legjelentősebb II. világháborús emlékművét. Nemcsak azért kíván ez az egyetlen városi emlékmű nagyobb teret e beszámolóban, mert ez kifejezetten szobrászati alkotás, hanem mert felállítása több éves politikai küzdelem eredménye volt. Az előzmények: 1950. április 4-én avatták fel a gimnázium előtti téren a szovjet hősi emlékművet. A 14 méter magas obeliszk, tetején méteres bronz ötágú csillaggal, s talpazatánál bronz domborművei, Farkas Aladár alkotása volt. Az emlékmű által megtestesített eszme 1956-os megrendülését a szobor sem bírta ki. Október 26-án délután a makói nép ledöntötte. Tavasszal újjáépíttették, jórészt ugyanazokkal, akik a ledöntésében részt vettek. Ujabb 33 évig minden ősszel és tavasszal itt ünnepelték a párt- és állami szervek a város és az ország felszabadulásának évfordulóját. 1989. szeptember 25-én történt először, hogy a város már nem az évtizedek óta berögződött ünnepséget szervezte meg. A tanácsapparátus megérezte a változások szelét, s ekkor az I. világháborús emlékmű előtt rendezett ünnepi megemlékezést a háború áldozatairól. E tanulmány szerzőjének itt elmondott beszédében utaltak először nyilvánosan arra, hogy a II. világháborúban elesett makóiaknak mind a mai napig nincs emlék állítva. Elhangzott tehát a felhívás: készítsen Makó is II. világháborús emlékművet. Még a világháború éveiben kezdték az I. világháborús hősi emlékműre felvésni az újabb hősi halottak nevét. 1944-ig 20 elesett makóiak neve került bevésésre. A múzeum 1989-től kezdődően gyűjtötte az elesettek, eltűntek neveit, a város vezetése pedig nyilvános pályázatot írt ki az emlékműre. 16 j
