Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)

A II. világháborús emlékművek

1991. január 14-én Sántha Sándor polgármester lebontatta a szovjet emlékművet. A munkálatok beindítását övező konspirációt, ill. az obeliszk körül szervezni kívánt „élőláncot" csak a kor hangulatának felidézése céljából említjük meg. Kiss Jenő makói születésű szobrászművész megrendelést kapott a várostól a II. világháborús makói emlékmű elkészítésére. Tervét (ill. Papp Zoltán kapcsolódó építészeti tervét) a zsűri és a városi képviselő-testület is elfogadta. A munkálatok elkezdődtek, s előbb úgy tűnt, 1992 novemberében lesz az avatás. Végül 1993. november 11-én avatta fel Tőkés László református püspök és Végh Ferenc vezérőrnagy „A bajtársának fejfát állító katona" szobrát és a fehér márvány lapokra felvésett 515 nevet tartalmazó hősi emlékművet. Nemcsak a makói hősi halottakra, de a városért vívott harcokban elesett 218 honvédra és a II. világháborúban elpusztított 1159 zsidó polgárára is emlékezik Makó ezen szoborművel. Az emlékmű-együttes elhelyezéséről, kivitelezéséről, formájáról lassan elülnek a viták. Évente a Honvéd Emléknap keretében megrendezett koszorúzások is kezdenek hagyománnyá válni. A politikai viharok is elcsendesedtek, s talán ma már az az igazán fontos, hogy a nevek alatt majdnem mindig van egy-egy szál virág, ősszel tövig égett gyertyacsonk, s néhány kődarab... A makói hősi emlékmű 17