Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)
Az I. világháborús emlékművek
koronában, hanem pengőben számoltak, s így 5 ezer pengő költséget jegyeztek fel. A magas talpazaton álló, zászlót és fegyvert tartó honvéd műkőből készült szobrát 1926. október 24-én avatták föl. A talpazaton elhelyezett márványtáblákra 151 kiszombori hősi halott nevét vésték. A község főterén a templom előtti parkban díszráccsal körülvett kis virágoskert övezi az emlékművet. A szobor az elmúlt években már több helyen sérült és hiányos volt. A Kiszomborért Alapítvány nemes cselekedetként 1998-ban újravésette az elesettek neveit tartalmazó márványtáblákat és megjavíttatta a megcsonkított szobrot. 9. Földeák A község a templom előtti téren állította fel Pásztor János „Krisztus átkarolja a haldokló katonát" című alkotását. A magas talpazat három oldalára vésték fel a világháborúban elesett 245 földeáki hős nevét. Az avatóünnepségre 1926. november 7-én került sor. A fehér, megkapó műkőszobor környezete szépen parkosított. 10. Makón 1921. május 30-án tették az első indítványt az elesett hősök nevének megörökítésére. Ez év szeptemberétől gyűjtötték a városban a hősi halált haltak neveit és néhány nap alatt 102 katona adatait írták össze. 1925. május 31-én vasárnap megtartották az első „Hősök Napját" Makón és mind feszítőbb kérdés lett az emlékműállítás a városban. Az akkor megyei székvárosként jóval nagyobb tekintéllyel és lakossággal rendelkező helység pályázatot írt ki hősi emlékművének megalkotására. Országos hírű szobrászok nyújtották be terveiket, s a képviselő-testületnek Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szentgyörgyi István és Pásztor János terve közül kellett választania. 1926. október 4-én döntött a képviselő-testület kebeléből kiküldött szűkebb bizottság, s Pásztor János javaslatát fogadták el. Egyetlen kikötésük volt, hogy a három alakos főcsoport haldokló hőse ne akt legyen, hanem egyenruhás katona. A művész elfogadta a módosító javaslatot és megtörtént a megállapodás az emlékmű kivitelezésére. A költségekre a város 64.000 pengő bankkölcsönt vett föl. 1927. október 25-én a főtéri régi kút körül kiszedték a fákat, a téren kijelölték a szobor helyét és megkezdték a terep rendezését. Pásztor János alkotása 8, 16, és ismét 8 szegletű, három lépcsős, haraszti mészkő talpazaton álló, egy fő és két mellékalakos kompozíció. A főcsoport és az északi mellékalakzat maga is több figurából áll. A főcsoport: Ősmagyar vitéz (főalak) áll védőn a lehanyatló honvéd felett. A puskáját elejtő sebesült harcos mellett egy fiatal nő fohászkodik. A magyar címerpaizs szerepel még a főkompozícióban. Déli mellékalak: magyar ruhás csikósfigura, fokossal. (Itt találhatjuk a művész szignóját, míg az északi mellékalakon az öntőműhely jelzését.) Északi mellékalak: fiatal anya két kisgyermekével. A főalak beállítása, tömege, mozgalmassága emlékeztet bennünket az 1921-ben Budapesten fölállított irredenta szobrok, a szintén Pásztor János által megformált „Kelet' figurájára. Ott Csaba vitéz erőt sugárzó alakja az Erdély címerét görcsösen tartó, elbukó ifjú fölött áll. A nyolc szögű talpazat és az abból kiemelkedő 16 szögű hasáb oldalaira vésték fel a 798 hősi halott nevét. A város főterén kialakított és bekerített virágoskert közepén elhelyezett monumentális emlékművet Horthy Miklós kormányzó 1929. szeptember 29-én avatta föl. 1933-ban az elesett hősök emlékére a Maros-parti Lúdvári erdő mellett 4 holdat a „Hősök Ligetének" jelöltek ki, és megkezdték a faültetéseket. 11
