Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)

Az I. világháborús emlékművek

bertieket, akik még a parlamentbe is eljutottak tisztázni az összekuszálódott anyagi kérdéseket. A sikeres képviselői közbenjárás után, végül szép ünnepség keretében 1924 novemberében avatták föl a „Riadót fújó honvéd" szobrát, a községháza melletti téren. A talapzat hátoldalára 80 hősi halott nevét vésték föl. A szobor környékét az elkövetkező években szépen parkosították. A talapzat előlapjára helyezett bronz koronás országcímer a II. világháború utáni években tűnhetett el. (Ma már talán könnyen pótolni lehetne.) 5. Apátfalva község képviselő-testülete 1922-ben határozta el, hogy a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság mintakönyvéből a 227. számú tervet, Pásztor János szobrászművész alkotását állítják föl. A vásárlásra 450 ezer koronát, a szállításra, felállításra, a nevek felvésésére további 150 ezer koronát szántak. Az emlékmű helyéül a község nyugati főbejáratánál, a vasútvonal és az országút közötti területet jelölték meg. Hamarosan el is kezdődött a terep elegyengetése. A mintegy ezer négyszögöles bekerített parkban 1925. október 25-én avatták fel a „Koszorúzó honvédet" ábrázoló emlékművet. A talpazat két oldalára 173 hősi halott nevét, a hátoldalra az 1919. június 23-i román vérengzés 40 apátfalvi áldozatának nevét vésték föl. 6. Pitvaros. A község a HEMOB mintakönyv 249. számú szobrát, Martinelli Jenő alkotását vásárolta meg 30 mázsa búza áráért. A szállítás, a nevek vésetése és aranyozása és a szobor felállítása ezen felül a községet terhelte. Az elkészítés határideje 1923. augusztus vége volt, ám az emlékmű felállítására és ünnepélyes felavatására csak 1925. november 8-án került sor. A rohamsisakos, fegyverére támaszkodó harcost ábrázoló emlékmű talpazatának előlapját a felirat és a koronás országcímer díszítette. Oldalaira 133 elesett pitvarosi hős nevét vésték. Néhány év múlva, 1928-ban ligetet alakítottak ki a szobor körül. A legutóbbi években újra festették a szobrot. A neveket most feketével húzták ki, a címert pedig színesre festették. 7. Ambrózfalva. A község 1925-ben — bizonyára a csanádalbertiek úttörését kihasználva — szintén Martinelli Jenő szobrászművész Százados úti műtermében választott magának szobrot. Szerencsés időben érkeztek, mert éppen volt egy kész mű, melyet azonnal készpénzért (26 millió koronáért) megvásároltak. Az engedélyezett és a zsűri által jóváhagyott szobor valójában lényegesen többe került volna, de az azonnali fizetés hihetetlen előnyt jelentett mind a művész, mind a vásárló közösség számára. (A vételárat a község polgárai adták össze!) „A Krisztus áll a sebesült harcos felett" című szobrot 1926. október 17-én avatták föl a községházával szembeni régi piactér sarkán. 53 hősi halott nevét vésték föl az emlékműre.A szobor köré 1928-ban ligetet ültettek. 1992. május 9-én a II. világháborúban elesett ambrózfalviak nevét egy bronztáblára vésve a talpazat jobb oldalán helyezték el. Ugyanekkor az I. világháborús hősök neveit is új bronztáblára vésték és a talpazat bal oldalára helyezték. A talpazat előlapját díszítő régi felírás és az eltűnt koronás országcímer helyére szintén új márványtábla került 1992-ben. 8. Kiszombor. A község 1925-ben határozta el, hogy emléket állít a világháborúban elesett fiainak. Az ajánlott tervek közül a 32. számút, Pongrácz Szigfrid alkotását választották ki. A szoborért 105 mázsa búza ellenértéket kellett kifizetni, s a felállításra, a szállításra, a nevek felvésésére még 25 mázsa búza ára kellett. Később már nem 10