Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)
Dr. Kristó Gyula: A magyar államalapítás néhány kérdése
fejeződik be. Szerintem teljesen elképzelhetetlen, hogy az a magyarság, amely a steppén élte le életének igen jelentős idejét — meg merném kockáztatni, hogy életének legalább annyi idejét élte le a steppén, mint amennyi időt a Kárpát-medencében töltött, tehát 1100 évet —, ebből a steppei múltból semmit ne hozott volna magával, és minden Szent Istvánnal kezdődik. így föltéve a kérdést, már önmagában a kétely támad föl bennünk. Ha pedig elolvassuk a szövegeket, a forrásokat, akkor ezt a gyanút a legteljesebb mértékben megalapozottnak látjuk, hiszen azt tapasztaljuk a kútfőkben, hogy a 9. században a magyarok hét vajda uralma alatt éltek. Ez a hét vajda megfelel a hét törzsfőnek. Ez a hét törzs a természetes életkeretet jelentette. Ez még egészen biztos, hogy nem állam, mint ahogy ma senki nem gondol arra, hogy a családot vagy a nagycsaládot, a rokonságot államnak nevezze. Jóllehet ott szintén hierarchizáltság van, szintén van családfő, aki irányt szab az eseményeknek. Tehát ez a hét törzs az élet természetes keretét szolgáltatta, viszont elkövetkezett — ma már pontosan meg tudjuk mondani, ha év szerinti pontossággal nem is, de fél évtizednyi pontossággal igen — a 850-es évek második fele, amikor a magyarok fölé, a magyarok izoláltan élő hét törzse fölé egy fejedelem került, és ez a fejedelem élére állt a hét törzsnek. A forrásokban azt olvassuk, hogy az előző időszak vajdája, Levedi — akinek a neve magyar, tehát finnugor eredetű, a létigénk „le-" tövéből való, tehát ennek az alakulatnak a magyarságát kellőképpen mutatja — első az egyenlők között, első vajda volt, aki nem szólhatott bele a többi hat törzs életébe. Ez az időszak, Levedi időszaka, tehát nem tekinthető még államnak. Allamszerű képződményként egy, a társadalom fölé növő és a társadalom túlnyomó többségét erőszakkal meghatározott irányba kényszerítő intézményt tekinthetünk, mely a magyarságnál a 850-es évek második felében jött létre, abban a történelmi pillanatban, amit forrásunk úgy ír le, hogy Árpádot — a valóságban Almost — kazár szokás szerint pajzsra emelvén fejedelemmé tették, és ennek a fejedelemnek volt a feladata az, hogy immáron az egész magyarság fölött hatalmat gyakoroljon. Ez az a történelmi pillanat, amikor a törzsiség mint természetes élettér, mint társadalom fölé nem növő szervezet fölött megjelent egy újabb berendezkedés, létrejött egy olyan képződmény, amely teljesen mindennapos a steppe gyakorlatában. Ezt nevezhetjük nomádállamnak vagy nomád birodalomnak. Tehát egy olyan képződmény, amely immár egy személy kezébe teszi le azokat a jogosítványokat, amelyek az alárendelt népesség fölötti rendelkezési jogot biztosítják számára. Tehát ettől kezdve Almosnak joga volt beleszólni a többi hat törzs életébe is, és ez az a történelmi pillanat, amikor a steppe szokása szerint a hatalom idegen népességre terjedt ki. Ha egy ilyen képződmény létrejött, akkor az a steppe szokásai szerint sohasem a saját népesség fölé nőtt elsősorban, hanem a hozzá csatlakozó idegen népesség fölött gyakorolt tényleges hatalmat. Ez az a történelmi pillanat, amikor a magyarság, amelyik addig erőteljesen kazár uralom alatt élt, elindult a kazároktól való függetlenedés útján, hiszen eddigelé a kazárok tartottak fönn tisztségviselőt azért, hogy az a magyarokat kordában tartsa. A steppén meglepően nagy létszámú magyarság — 20 ezer lovasról írnak a források, ami a steppén óriási népesség, hiszen a magyarokat markukban tartó, hódolásra kényszerítő kazároknak is csak 10 ezer lovasuk volt — hihetetlen nagy erőt képviselt, s ennek révén a magyarok idegen etnikumok, idegen csoportok fölé terjesztették ki fennhatóságukat. Okét kellett elsősorban kézben tartani, és ennek biztosítására hozták létre az új formát, a kazár mintára megteremtődő fejedelmi intézményt. Az a két népesség, amelyik bekerült a magyarok fennhatósága alá, a kazárok közül kivált kabarok voltak, akik igen 11
