Gilicze János: Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik. A Makói Múzeum Füzetei 86. (Makó, 1996)
Az 1695. évi hadjárat - A hadak felvonulása
Caprara katonai tanácsadóvá való kinevezése nem mondható szerencsésnek. Öreg, beteges és erélytelen ember volt. A figyelmeztetés ellenére készséggel alárendelte magát a választófejedelem udvari környezetének, amely szinte állandóan intrikák a császári tábornokok ellen. A haditanácsban a szász főtisztek vitték a szót, noha nem ismerték a törökök harcmodorát, sem a sajátos terepviszonyokat. A választófejedelem a tanácskozásokon a hadműveletekre alig gyakorolt befolyást, azokon inkább mint néző vett részt és nem mint hadvezér. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a hadjárat nem sok eredménnyel kecsegtetett. 6 A hadak felvonulása Bécs mellett, 1695 júniusában került sor a szász csapatok szemléjére. Innen a szász kontingens július 28-án indult el Dél-Magyarországra, hogy csatlakozzanak a gróf Caprara tábornagy vezetése alatt várakozó császári főseregekhez. A Duna jobb partján augusztus 2-án elérték Adonyt, 3-án „Földwart", 5-én a Duna másik partján lévő Baja magasságáig meneteltek, majd Eszék és Erdőd érintésével augusztus 10-én Futakkal átellenben elérték a főseregeket. 7 A Pétervárad környékén gyülekező hadtestek a következő fegyvernemekből állottak: Gyalogosok 29 900 fő Dragonyosok 9 900 fő Vértese k 10 000 fő Összesen 49 800 fő A sereghez csatlakozott magyar huszárok és rác katonák létszáma nem ismert. A császári főseregben a 8000 szász katonán kívül 4000 dán is szolgált. (1. sz. térkép) A Tisza partján fekvő Kiskanizsáról Schlick tábornok lovas ezredeit a fősereg megerősítésére rendelték. A péterváradi táborral szemben, a Duna bal partján, Futaknál Guido Starhemberg gróf csapatai állomásoztak. A Száva menti Brodnál Kyba rác csapatai őrködtek. Az erdélyi hadtest, mintegy 10 000 ember, gróf Veterani tábornagy parancsnoksága alatt a Maros menti Tótváradhoz vonult. Közülük a tábornagy néhány ezredet Karánsebes várának megerősítésére rendelt. 8 Időközben a török sereg — mintegy ötven-hatvanezer katona — Belgrádnál gyülekezett. II. Musztafa szultán augusztus 10-én csatlakozott a hadakhoz. Azonnal kikémleltette a péterváradi tábort, amelyet megtámadni készült. Az ott tapasztaltak, a császáriak erős állásai, tervei megváltoztatására késztették a szultánt. Még aznap haditanácsot hívott össze. Megállapodtak abban, hogy a cél mégsem Pétervárad, hanem Felső-Magyarország (akkori szóhasználattal a Marostól északra elterülő részek) és Erdély lesz. A törökök a következő hadműveleti tervet fogadták el: 12 ezer katonájuk Belgrádban marad, a fősereg Temesváron át a Maroshoz nyomul, elfoglalja Lippát, majd Nagyváradra támad. Ha Nagyváradot nem sikerül bevenni, akkor Debrecenig nyomulnak, majd az év végén Erdélyen és a Havasalföldön át hazatérnek. Tervük szerint ez idő alatt, Ali basa parancsnokságával a hajóhadnak, a belgrádi őrséggel megerősítve, Titelt és Szegedet kellett volna megostromolnia. 9 A császári csapatok értesültek arról, hogy a szultán megérkezett Belgrádba, és arról is, hogy a török seregek Titelt és Péterváradot szemelték ki célpontnak. A hírre augusztus 13-án az utóbbihoz közelebb vonultak. 1 0 8
