Gilicze János: Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik. A Makói Múzeum Füzetei 86. (Makó, 1996)

Az 1695. évi hadjárat - A hadjárat megindulása, hadműveletek

Frigyes Ágost haditanácsot hívott össze. Három kérdést terjesztett elő a tábornokoknak: először azt, hogy maradjanak-e vagy nyomuljanak tovább előre: másodszor, elébe menjenek-e az ellenségnek, vagy a karlócai szorosnak ezen az oldalán várjanak; végül harmadszor: mitévők legyenek akkor, ha a szultán áthalad rajtuk: megkockáztassanak-e egy csatát a törökkel, vagy maradjanak a táborban? A haditanács úg^ határozott, hogy egyelőre maradnak, és az ellenség mozgásához fognak igazodni. A haditanácstól Frigyes Ágost arra is utasítást kapott, hogy az esetleges győzelem után Temesvárt ostromolja me^ mert Belgrádot a szükséges ostromszerek hiányában úgysem tudná megtámadni. A táborba érkezett jelentések szerint a törökök augusztus 15-én elérték Szalánkemént, ezért hat császári és egy brandenburgi lovasezredet Titel megerősítésére parancsoltak, hogy azt egy esetleges támadástól megvédjék.

1

3 A törökök előrenyomulása Szalánkemén felé azonban elterelő hadműveletnek bizonyult, mert már augusztus 16-án a császári járőrök észrevették, hogy az ellenség Pancsovánál hidat vert a Dunán. Deák Pál huszár alezredes augusztus 25-én már arról tett jelentést, hogy a török fősereg az átkelést már be is fejezte a folyón.

1

4 Nyilvánvaló vált, hogy a török hadműveletek célja Felső-Magyarország vagy Erdély lesz, s mivel Erdélyt Veteraninak csak nyolcezres serege védte és Felső-Magyarország is védtelen volt, sürgősen dönteni kellett. A választófejedelem augusztus 26-án újra haditanácsot tartott. Abban maradéktalanul egyetértettek, hogy haladéktalanul a Maroshoz kell vonulni, hogy az Erdélyből Lippa felé előre vonuló Veteráni-féle hadtesttel egyesülve a szultán hadműveleteit meghiúsítsák. Az útirányra nézve azonban megoszlottak a vélemények. Heissler gróf azt tanácsolta, hogy kövessék nyomon az ellenséget, és a Tiszát Becsénél lépjék át, mert ő már néhány évvel korábban vert ott hidat Temesvár ostromához, és így tudja, hogy milyenek ott a terepviszonyok. Heister táborszernagy óvott attól, hogy a folyót olyan korán átlépjék, és kitegyék magukat az ismeretlen vidéken a hiányos ellátás veszélyeinek. Javasolta, hogy Kiskanizsáig maradjanak a jobb parton, ott keljenek át, majd a Maros bal partján közeledve Lippához, keressék a Veteranival való egyesülést. Caprara tábornagy úgy nyilatkozott, hogy neki itt minden vidék ismeretlen és azt tanácsolta, hogy maradjanak a Dunánál. A császári generálisok jórészt helyeselték Heister javaslatát, mégis úgy döntöttek, hogy a Tiszát már Becsénél átlépik és a folyó bal partján haladnak a Maros felé.

1

5 A hadjárat megindulása, hadműveletek Augusztus 26-án a gyalogság elindult Péterváradról. A csapat egy kisebb része gróf Herbeville altábornagynak alárendelve visszamaradt Titel fedezésére. Augusztus 29-én és 30-án a lovasság és a málhás szekerek elérték Becsét, és megkezdték az átkelést a Tiszán. A császári csapatok azon reménye, hogy a török sereget irányváltoztatásra kényszeríthetik, szertefoszlott, ugyanis a szultán már továbbvonult, és szeptember 1-jére elérte Temesvárt. A császáriak hamarosan arra is rájöttek, hogy lehetetlen követni a törököket, mert útjukat mindenütt mocsarak zárták el. Szeptember l-jén és 2-án kénytelenek voltak visszafordulni és visszatérni a Tisza jobb partjára. 9