Gilicze János: Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik. A Makói Múzeum Füzetei 86. (Makó, 1996)
A térképek leírása 1—12
térképeken; a Baranyai hajlat még egyhébb, de a kanyarulat keleti fele már veszélyesen ostromolja a várost ... A Maros és a Nagyér három oldalról ölelte körül a várost. A Nagyér élő kapcsolatban van a Marossal, a Szárazérhez és az Arankához hasonló kis ága a folyónak, amelyet az újabb megülés után a 18. sz. elején a töltésépítések során betömtek. Ettől kezdve csak az esővíz levezetésére szolgált, így a széles patakból csatorna lett. Mind az ideig Makónak természetes védelmet biztosított, csupán egy helyen lehetett rajta átkelni. Ettől keletre tünteti föl a Mikócsai ér kákási szakaszát. Ez is összeköttetésben van a Marossal, de medre nem mély ... Katonai szempontból fontosnak tartotta a tábor közelében levő dombnak az ábrázolását. A Szőlő-halom nem pusztán vonatkozási pont, de jó megfigyelési hely is lehetett. Egyetlen utat jelez: az Arad—Szeged országutat, amely a Maros közelében halad, de természetesen nem követi a folyó hajlatait. Makótól nyugatra rét terül el. A Maros bal partján galériaerdő húzódik. Településtörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű ez a térkép; az első mappa, amely a középkori Makót és közvetlen környékét részletesen ábrázolja. Makófalvának folyamatosan fel kellett készülnie a védelemre, ezért a Kákási—Mikócsai ér, valamint a Nagyér biztosította kettős természetes védelmi övezeten kívül kiépített sáncrendszer is óvta „Makova" megerősített castellumát, kőből épült kastélyát, illetve lakóit. Ha romos állapotú is volt ebben az időben Makó, a térképi ábrázolás nem élettelen települést sejtet." 9 4 5. sz. SZEGED 1695. A térkép címe: „Campement bey Segedin den 11/21 und 12/22 September 1695." (Szegedi tábor 1695 szeptember 11/21- és 12/22-én) 9 5 Szerzője ismeretlen, nyilvántartási száma CC 27, mérete 40,4x31,5 centiméter. Színezett tollrajz. A térkép déli tájolású. A császári csapatok egy része 1695. szeptember 21—22-én a Tisza (Theis Flus), illetve egy abból kiszakadó oldalág kanyarulatában, szőlőskertek között, a délre vezető út mellett, kettős hadrendben táboroztak. A térkép szerzője az alsóváros házait jelzésszerűen mutatja be. Szétszórva néhány háztetőt láthatunk, úgy tűnnek, mintha földbe vájt kunyhók lennének. A ferencesek templomára könnyű ráismerni. Az épületet magas cölöp(?)kerítés vette körül. A Tisza bal partja mocsaras, csak a jobb parton vannak művelhető területek, szőlőskertek. A térképen látható a szegedi vár (Schloss Segedin) és a külső város, a Palánk is, amit a szerző rácvárosnak (Räzen Städel) nevez. Az Udvari Haditanács 1695-ben Lambion császári mérnökkari tisztet Szegedre küldte azzal a feladattal, hogy készítse el a vár megerősítési terveit és állítsa össze annak költségvetését. Jelentéséből hű képet kaphatunk a korabeli állapotokról. A várról feljegyezte, hogy nyomorúságos állapotban van, és azt a Tisza lassan elnyeli. Jelentése szerint szerencse, hogy a folyó felől, vagyis a török területről, a kiterjedt mocsarak miatt a vár hozzáférhetetlen, az ellenség csak télen, fagy alkalmával férkőzhet a keleti falak közelébe. Lambion felmérési vázlata szerint a vár falai általában 7 méter magasak voltak; ezeken 1,58 méter magas mellvédek húzódtak. A falak vastagsága 1,5—2 méter között volt, belső oldalukat 2 méter magas és 3 méter széles földtöltés erősítette. A falakon kívül egymás mellé cövekelt, kihegyezett faoszlopokból álló védmű húzódott. Az erősséget északról és délről 10 méter széles és 2—3 méter mély vizesárok vette körül. 46
