Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Korom Mihály: A magyarországi harcok kezdete 1944-ben

és szociális berendezkedésüket. Ezek az előírt, majd a különböző, az ellenségeskedést felszámoló szerződésekben vállalt feladatok és a lehetőségek adják azt a különbözőséget, amely következtében a hitlerista totális, ill. bekebelező megszállást és az antifasiszta hatalmak kényszerű katonai megszállását nem lehet azonos tartalmúnak és egyszerű folytonosságnak beállítani. Az előzőhöz közelítővé a szovjet megszállás Európa keleti felén mind a legyőzöttek, mind pedig a volt győztes kisebb országok számára nagyobb rész akkor vált, amikor a szovjet hatalom a sztalinista diktatúrát is rákényszerítette ezekre az országokra és beavatkozását kiterjesztette a politikai, gazdasági és a társadalmi élet egész területére. A magyaroszági antifasiszta politikai erők, nyomban a front elvonulása után készek voltak az ország demokratikus átalakítására adott lehetőségekkel azonnal élni és nyomban hozzákezdeni annak határozott és következetes végrehajtásához. Már 1944 szeptember végén Makón és környékén, elsőnek az országban legálisan megvalósult a demokratikus nemzeti erők összefogása. Könyves-Kolonics József kezdeményező irányításával az új, népi önkormányzat is működni kezdett. Ezt a kezdetet hamarosan követte itt is — a Kossuth-párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazda Párt létrehozása — és a többpártrendszer helyi, majd fokozatosan az egész országban történő legális megalakulásukkal párhuzamosan az országos pártszervezetek kialakulása. Ezek s az egyéb társadalmi szervek és az egyházak is támogatták az új, demokratikus országvezetést az újjáépítést célul kitűző munkájában. Makón, az új élet kibontakozását nagymértékben elősegítette a város sok évtizedre visszamenő függetlenségi hagyományainak ereje, az 1848-as és a Justh Gyulához kapcsolódó függetlenségi mozgalmainak példája is. Az országmentő nemzeti összefogást gyorsan követte az ország teljes demokratikus átalakításának nagy munkája is. Városunk nevezetes szülötte, Erdei Ferenc is kiemelkedő, kezdeményező szerepet játszott mind szülővárosában, mind az egész Délkelet-Magyarországon, majd országosan is, a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormányban a feudális maradványok és kiváltságok teljes felszámolásában, a radikális földreform gondolatának győzelemre vitelében, ill. az újjászerveződő állam demokratikus átalakításában, kiépítésében. Az új, demokratikus politikai élet kimunkálása terén figyelemre méltó volt Csanád vármegyében elindított s e kezdeti években végrehajtott kísérletei is a nemzetiségi egyenjogúság megvalósítására, mellyel az e vidéken élő román, szlovák, szerb és más szórvány nemzetiségek életét próbálta gyökeresen megváltoztatni. Mindezek a demokratikus irányú lépések azt bizonyítják, hogy a háború után a magyar nemzet is kísérletet tett egy független, szabad, többpártrendszerű demokratikus, nemzetünknek a trianoninál nagyobb hányadát felölelő haza megteremtésére. Minderre az első években, a fasizmust szétzúzó katonai megszállás és a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság kemény felügyelete ellenére is volt némi remény és lehetőség. Ezeket kísérelte meg valóra váltani az új Magyarország. Ez a kísérlet azonban pár év múlva, a szovjet befolyás Európa keleti felében mindent eldöntővé válásával, az antifasiszta koalíció fokozatos felbomlásával és a párizsi békeszerződés Trianont megismétlő, sőt súlyosbító döntésével nem zárult eredménnyel, hanem megszakadt. A sztálini típusú szocialistának nevezett egypártrendszeres diktatúrára történt kényszerített áttéréssel kezdetét vette a katonai megszállás fennmaradása mellett a Szovjetúniónak való teljes politikai, gazdasági és ideológiai alávetésen alapuló függőség korszaka. 13