Tóth Ferenc: Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83. (Makó, 1996)

Római katolikus temető - Építmények - Jeles személyek

DR. TÓTH ALADÁR (6) 1903—1976 Pécsett született, a budapesti egyetemen 1926-ban szerzett diplomát. Az egyetem bonctani intézetében, II. sz. sebészeti klinikán, majd a gégeklinikán dolgozott. 1932ben orr- gége szakorvosi vizsgát tett. 1932-től 1975-ig, nyugdíjazásáig a makói kórház főorvosa. Fő kutatási területe a diagnosztika és a hallásjavító műtétek. — Vallásossága a zsigereibe beivódó isteni hiten alapult, számára a kereszténység nem tan, hanem életforma. Apostoli munkájában mindig a kor adta lehetőségeket és a helyi igényeket tartotta szem előtt. Önzetlenül istápolta a szegényeket. 1990-ben a város díszpolgára lett, 1991-ben Deák Ferenc utcai házát emléktáblával jelölték meg. DR. TÓTH MÁRIA (7) 1934—1988 Dr. Tóth Aladár főorvos leánya, a Bartók Béla Zenei Általános Iskola tanára. Önzetlenül kapcsolatot épített ki iskolája és székelyföldi iskolák között. Doktori értekezést írt A marosi ártér növényvilágának fitocönológiai vizsgálata címen. Édesapjáról készült munkája: Egy szentéletü orvos életútja. TÖMÖSI [SCHLAGETTER] EMIL (17) 1913—1973 Espersit János rokonságához tartozott, gimnáziumi tanulmányait Makón végezte. Magyar—német—orosz szakos tanárként 1955—1973-ban a makói gimnáziumban tanított. Szabad idejében autodidaktaként festett, jó akvarellistának számított. DR. URAY VILMOS (30) 1882—1946 A makói Szent István Kórháznak 1913-tól 1944-ig igazgatója volt, amelyet az ország egyik legmodernebb intézményévé fejlesztett. Működése idején állították föl a kórház sebészeti, belgyógyászati és szülészeti osztályát. A kormányzó egészségügyi tanácsossá nevezte ki. VÁSÁRHELYI [WEISZ] KÁLMÁN (31) 1891—1919 1919. március 29-én a Hadügyi Népbiztosság Csanád megyei megbízottjaként került Makóra. Feladata a vörös hadseregbe való toborzás irányítása volt. Képzett bolsevikként szerkesztette a Vörös Katona című lapot. A vörös hadsereg ellátására olyan nagyarányú rekvirálást rendelt el, hogy a piaci kofák a városháza előtt 1919. április 23-án agyonverték. A Vörös Hírlap jellemzése szerint: „Fiatalember volt, nyugtalan, lázadó lelkű, sokszor önkényes, sokszor vad és meggondolatlan, tapasztalatlan. A szélső terror híve volt. Ez okozta vesztét..." Előbb a gimnázium előtti téren, a Kossuth szobor mögé temették, majd a katolikus temető hullaháza mögé. 15