Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)
Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1990-1993. évi régészeti kutatás főbb eredményei - Az erőd feltárása
érhette el a 83,20—83,40 mBf magasságot, 1 0 amely viszont csaknem egy méterrel magasabban van a jelenlegi felszínnél. Egyébként a XVII—XVIII. szelvények leletanyaga is amellett szól, hogy az itt kibontott járószintek az erőd romjainak elplanírozása után alakultak ki. A torony belsejében megtaláltuk néhány kerek illetve szögletes faoszlop helyét, s bár középkori keltezésük bizonytalan, tartozhattak a kapuhoz, vagy egy, a torony belsejében álló, ácsolt faszerkezethez is. Bejáratát kívülről rámpás lejtővel közelíthették meg, s így az objektum — méreteiből következően — csak gyalogos közlekedés céljait szolgálhatta. A kapuvédő tornyocska és a hozzá tartozó déli kapu a harangtoronnyal szemben az erőd másik oldalán 2,70 x 3,60 m nagyságú területet övez (25—26. kép). Sarkai az alapok szintjén enyhén lekerekítettek, az erődfal alapozási módjának megfelelő technikával és építési anyagokból készült. Az erődfalból kinyúló alapozást csak néhány cm-es vastagságban követhettük nyomon, az ívelődéstől Keletre azonban jelentősebb méretű alaptest maradt meg. Két, egymás mellé szorosan leásott, lekerekített végű, nagyjából azonos hosszúságú alapszakaszból áll, az átlagos alapszélessége 100 cm, az alapárok alsó síkja a 82,4 mBf-on halad. A tornyocska vagy falkiöblösödés és a nyugatról érkező erődfal találkozásánál egy 150 x 150 cm nagyságú pillér úsztatott habarcsos alapozását találtam meg, a párja — mert nyugat felé az erőd alapjait szinte teljesen kitermelték —, nem került elő. Mivel ezen a részen az erőd és a sáncárok közti terület lankás és csaknem 4 m széles, valamint a kiugró rész jól védhetővé tette a falnyílást, a pillért egy szekerek ki és bejutását szolgáló kapu részének határoztam meg. A sáncárok az erődfal alapjainak külső oldalán halad, attól 2—8,5 m távolságban, s pontosan követi a domb formáját, a délnyugati részen kissé fölkap, hogy tőle nyugatra és keletre is, a bejáratokhoz szélesebb part alakulhasson ki az árok fal felőli oldalán. Szélessége 4,5 m-től 7 m-ig terjed, eddigi tapasztalataim szerint a nyugati kapu előtt a legszélesebb, s az északkeleti, délkeleti szakaszokon a legkeskenyebb. 80,5—81,60 mBf-on indul, s legmélyebb pontja 78,20—78,90 mBf-on található, ennek megfelelően a mélysége 2,5—3 m között változik. Az egykori Földeák közelében a Batidai sík fenékmélysége 77—77,5 m a Szárazér fenékmagassága ezen a részen 78,5—79 m körül volt. így csak magas vízállás, illetve áradások esetén ideiglenes jelleggel tölthették fel az árkot vízzel, tehát szárazárok volt, s inkább a csapadékvíz összegyűjtésére szolgált. Az átvágások tanulsága szerint a sáncárok partja és feneke keletről nyugat felé lejtett. Alakja teknő formájú, oldalait és alját 2—6 cm vastagságban megdöngölték, ezáltal kiváló vízzáró réteg alakult ki rajta. Az árok gondos karbantartásának és megújításának nyomát figyeltük meg a déli oldalon, ahol 26 cm vastag rétegződött iszap feltöltődése után sárga agyaggal beterítették, majd 2—4 cmvastagságú kemény kéreggé döngölték, újabb vízzáró réteget kialakítva. A sáncárok eredeti funkciójának megszűnése után a déli és az északi oldal feltöltése nem volt egységes. Míg délen és nyugaton egy méter vastag, rétegesen lerakódott iszappal számolhatunk, addig északon ugyanolyan mélységben és vastagságban apró, sárga agyagrögös, laza föld volt benne. Tehát az északi oldalon az árkot betömték, ezzel 11 1A nyugati kaputoronnyal kapcsolatos szintek rekonstrukciója bővebben kidolgozott az általam korábban publikáltnál (BÉRES 1994, 475—476). Erre azért volt szükség, mert Miklós István vízügyi szakember elkészíti az erőd makettjét, s munkája lehetetlen a terepszintek pontos meghatározása nélkül. A torony körül talált mélységi adatok értelmezésében nyújtott segítségét ezúton is köszönöm. 23
