Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)
Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1990-1993. évi régészeti kutatás főbb eredményei - A középkori erőd rekonstrukciója
a déli részben ideiglenesen felgyülemlett csapadékvizet elzárták, s csak később, kisebb javítgatások után, a már eliszapolódott árokrészt töltötték fel egységesen egy más tereprendezés alkalmával. A KÖZÉPKORI ERŐD REKONSTRUKCIÓJA A dombnak az Árpád-kori sáncok között tojásdad alakúra feltöltött és elegyengetett, nyugat felé lejtő platója középpontjában épült a 15. század első harmadában már álló, zömében máig fennmaradt téglatemplom. A szentély alaprajza a nyolcszög három oldalával záródik, s ehhez minden bizonnyal diadalívvel csatlakozott a sarkain támpillérekkel megerősített téglány hajó. Bejárata közel 450 éve biztosan a nyugati homlokzatra nyílik (25—26. kép). A templom középkori boltozatai (szentély, hajó) elpusztultak. Előbb a szentély gótikus boltozata vált az enyészet martalékává, kijavítása során a fedélszékkel összenyitott fa födémet, majd stukatur mennyezetet kapott, végezetül csehsüveg boltozattal zárták le. Az 1528 táján még sík födémmel ellátott hajót beboltozták (1528—1759), majd ennek leomlása után a használhatóvá tétel érdekében kazettás fa födémmel fedték be a 18. században. A templom északi oldalától 6,5 m-re északra, a domb peremén helyezkedett el robosztus téglaalapozásával a későbbi erődrendszerbe is bekapcsolt gótikus harangtorony (25. kép). A templomerőd alapja kissé szabálytalan, lekerekített sarkú, leginkább trapézhoz hasonló formájú. 24—26 x 38 m nagyságú területet fog közre, a keleti oldala a szélesebb. Területe nagyságát tekintve éppen fele, mint a korban és térben hozzá közel álló hajdúszoboszlói (MÓDY 1975, 103—107). Az erődöt kívülről övező árok fal felőli, töltéssel is megerősített partja gondosan lejt a mélyedés irányába. A kiásásakor felhalmozódott föld részben a korai sánc és árka feltöltését, részben az erődfal alapjainak megtámasztását szolgálta. A körítőfal alapozásának megfelelően a felmenő falai kb. 70—80 cm szélesek lehettek, s elérhették a 4—7,5 m magasságot is. Az egykori őrszemek a 80—90 cm széles falazatú gótikus harangtorony legfelső szintjéről, úgy 12—14 m magasságból már a középkori Vásárhelyt láthatták. 1787-ben Vertics József kb. 16—18 m magasnak rajzolta az akkorra már nyilván megemelt és barokk sisakkal is ellátott harangtornyot. A nyugati kaputoronyból Makóra és — az egykori növényzet függvényében — Szegedre pillanthattak. A viszonylag alacsony déli tornyocskából tiszta időben Makót, s az abból az irányból közeledőket ellenőrizhették, bár az elsődleges funkció a kapu védelmének biztosítása volt. A kapuvédő tornyocska felső szintje magassága messze elmarad a templom — kéziratos térképek (1753), valamint szerkezeti analógiák tükrében becsülhető — 9 m körüli késő gótikus párkánymagasságtól. Az erődítésrendszer rekonstruált méretei lényegében megegyeznek a szakirodalomban — igaz csupán felmérésekből — jól ismert erdélyi, székely templomvárak mért adataival (GYÖNGYÖSSY 1993, 17, 22, 27). Az őrhelyek irányultsága 1 1 pedig jelzi, hogy a középkori Fyldeyak (1429) legfontosabb kapcsolatait Vásárhellyel, Makóval, és Szegeddel tartotta fenn, illetve ezeken a településeken keresztül érintkezett más országos központokkal. 1 1 Az egykori látási viszonyokról akkor győződhettem meg, amikor a templom felújítása során építeni kezdték az új huszártornyot, ugyanis az egyes építési szintekről pontosan dokumentálhattam a látott területeket. 24
