Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)

Szakály Sándor: A katonapolitikai helyzet alakulása 1944 őszén Dél-Kelet Európában

Szakály Sándor A katonapolitikai helyzet alakulása 1944 őszén Dél-Kelet-Európában 1944 nyarán, kora őszén a szovjet Vörös Hadsereg a keleti kadszíntéren jelentős eredményeket és sikereket ért el. Magyarország számára a dél-kelet-európai hadihelyzetben bekövetkezett változás a háborús vereség árnyékát vetítette előre. A kérdés csak az volt, hogy ezt a vereséget lehet-e, és ha igen milyen mértékben csökkenteni, netán elkerülni? A dél-kelet-európai helyzet legjelentősebb változását — legalábbis az én megítélésem szerint — 1944 augusztusa hozta, amikor is augusztus 23-án a királyi Románia kivált a második világháború, németek oldalán folytatott küzdelmeiből. Ezzel a román változással, váltással a háború pillanatok alatt Magyarország határaihoz érhetett. Gondoljunk csak arra, hogy a DéliKárpátok túloldalán rövid időn belül megjelenhettek a Vörös Hadsereg csapatai, illetve a királyi Románia „szövetségesből" ellenséggé vált hadserege. De ne szaladjunk előre Dél-Erdélyig, a határaink közelében történtekig, hanem utaljunk egy másik dologra is. 1944 szeptemberének első napjaiban a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai, illetve csapatai elérték az akkori Bulgária, akkori határait. Ismeretes, hogy Bulgária igen sajátos helyzetben volt a második világháború időszakában. Hadiállapotban volt a nyugati szövetségesekkel, de ugyanakkor a Szovjetúnióval szemben semleges magatartást tanúsított és a két ország diplomáciai kapcsolatait is fenntartva külképviseletet működtetett egymás fővárosában. Bulgária és a Szovjetúnió között tehát nem volt hadiállapot! A szovjet politikai és katonai vezetés azonban a politikai megfontolásokat és sok minden mást is félre tett akkor, amikor 1944. szeptember 5-e után megindította csapatait Bulgária ellen. A szovjet elképzelések szerint a hadászati céloknak jobban megfelel ha Bulgárián keresztül a Balkán egy jelentős részét elfoglalják. Ez természetesen az antifasiszta koalíción belül súrlódásokat eredményezett, gondoljunk csak a későbbi görögországi helyzetre, a polgárháborúra. Ami tény, a szovjet csapatok benyomultak Bulgáriába, ennek hatására szeptember 9-én hatalom és kormányváltozás történt és Bulgária hadat üzent Németországnak. A másik jelentős esemény, amire korábban már röviden utaltam, Románia kiválása volt a háborúból. Románia gyakorlatilag Magyarországgal azonos időben, már 1943-ban — de talán egy kicsit már korábban is — igyekezett a nyugati hatalmak felé lépéseket tenni a háborúból történő kiválás ügyében. Egyértelművé vált a háború folyamán, hogy minden ilyen kiválás, kiugrás gyakorlatilag csak akkor lehet sikeres, következhet be, ha az a hadsereg, amellyel szemben a kiugrani szándékozó ország hadereje harcol, eléri az adott ország határait, illetve annak az országnak a területére lép. Gondoljuk csak meg, hogy 1942-ben, 1943-ban, amikor a frontok még igen távol húzódtak Magyarország, illetve Románia határaitól, milyen megoldhatatlan feladat lett volna a kiugrással kísérletezni. Magyarország esetében ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a környező országok, melyek ugyanazon szövetségi-fegyvertársi csoportosuláshoz tartoztak, Magyarországot inkább tekintették ellenségnek mint a Szovjetúniót. 1944 augusztusára-szeptemberére Dél-Kelet-Európában — legalábbis az én megítélésem szerint — a dolgok eldőltek. Románia kivált a háborúból és Bulgáriához hasonlóan átállt a szövetséges hatalmak — USA, Nagy-Britannia, Szovjetúnió ... — oldalára. A Balkán más területein — így Görögországban, a volt Jugoszláviában — lévő német csapatok megmentésére nem maradt más lehetőség mint azok visszavonása, mivel ellenkező esetben a teljes balkáni csoportosítás odaveszhet. Ezek voltak azok a jelentősebb változások, melyek a magyar politikai és katonai vezetést. 5