Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)
Szakály Sándor: A katonapolitikai helyzet alakulása 1944 őszén Dél-Kelet Európában
1944 szeptemberének közepére, végére egyértelművé vált, hogy a Dél-Erdélyben lefolyt harcok, majd az október eleji „debreceni csata" a magyar—német erők vereségét hozta. Ennek következtében az ország — a mai területű Magyarország — jelentős részén szovjet — és velük szövetséges román, bulgár — csapatok állomásoztak és törtek előre. Ezen a helyzeten kellett (volna) megpróbálni változtatni és elérni valamit. Nem tűnt más reális megoldás: meg kell próbálni a „moszkvai utat", amelyet sokan és sokszor ajánlottak már Magyarországnak, az ország politikai vezetőinek. Én úgy vélem, hogy Horthy Miklós kormányzó élete talán egyik legnehezebb időszakát élte/élhette át akkor, amikor Sztálinhoz kellett levelet írnia és abban a levélben a magyar nép számára kegyelmet kérni a diktátortól. Horthy megtette ezt a lépést és egy három főből álló delegációt küldött Moszkvába „tárgyalni". Szerencsésebb lenne azonban talán úgy fogalmazni: érdeklődni mentek a magyarok Moszkvába, hiszen a tárgyalás feltételez hasonló helyzetben lévő feleket. 1944 őszén Magyarország és a Szovjetúnió esetében ez egyáltalán nem volt így. A kiérkezett magyar delegációnak — melynek vezetője Faragho Gábor vezérezredes volt, tagjai pedig Teleki Géza gróf és Szent-Iványi Domokos — a szovjet fél, a három szövetséges nagyhatalom nevében átnyújtott egy több pontból álló tervezetet, melyről vitázni nem volt lehetséges. A magyar küldöttek szerepe csak arra korlátozódott, hogy közvetítsenek Moszkva és Budapest között. Ez a feltételrendszer, illetve annak aláírása, teljesítése még nem jelentett egyben fegyverszünetet, csak a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésének lehetőségét biztosította. A Moszkvában megfogalmazott feltételek, melyek között olyan kitételek szerepeltek, mint a magyar katonai és polgári hatóságok visszavonása az 1937. december 31-ével fennállt határok közé, a németekkel való szembefordulás (ehhez a szovjet fél segítséget nyújt), szovjet katonai misszió Magyarországra küldése, stb. Magyarországra nézve nem voltak enyhék, de az államfő elfogadta azokat. így sor kerülhetett volna már a konkrét fegyverszüneti tárgyalásokra, hozzátéve azt, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatban már kifejtettem véleményemet, így azok is inkább egyoldalú diktátumok megfogalmazásának tűnhettek volna. Egy vert, nehéz helyzetben lévő Magyarország három nagyhatalommal állt szemben. A magyar politikai vezetés — élén Horthy Miklóssal — a feltételeket elfogadta, bár napjainkig vitatott kérdés, hogy a németekkel való szembefordulást az államfő miként képzelte volna. De vonatkozik ez a nem kis tehertétel a magyar katonai vezetők jelentős részére is. Az ország akkori miniszterelnöke, Lakatos Géza vezérezredes véleménye szerint az államfő azt mondta volna, hogy a megállapodás ezen részét majd valahogy kijátszák. S miért mondhatta ezt? Horthy Miklós igen sajátos szereplője volt a XX. századi magyar történelemnek. Ő még abban a dualista rendszerben — az Osztrák—Magyar Monarchiában — született és nőtt fel, amikor bizonyos kötelezettségvállalásoknak — még akkor is ha csak szóban történtek meg — komoly jelentőségük volt, és az akkori világban az „úriember adott a szavára", ígéretét nem illet, hogy megszegje. Horthy Miklós pedig több esetben is biztosította Hitlert, hogy tudta és beleegyezése nélkül nem bocsátkozik tárgyalásokba az ellenséggel és Németország mellett a végsőkig kitart. Horthy ugyanakkor reménykedett abban, hogy talán Magyarország számára is lehetséges lesz az ún. „finn megoldás" elérése, ami azt jelenthette volna, hogy a német csapatok elhagyhatják az országot és a Vörös Hadsereg alakulatai is szinte csak jelképesen maradnak az ország területén. Ez a feltételezés, remény Magyarország esetében teljesen irreális volt. Magyarország és Finnország geo- és katonapolitikai helyzete nem volt össszevethető! Az én megítélésem szerint, amikor ennek a két országnak a lehetőségeit vizsgáljuk, akkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Finnország nem Németországgal volt szomszédos és nem Európa közepén feküdt. Európának nem azon a részén, ahol az elmúlt évszázadok alatt szinte nem volt olyan háború, amely ne érintette volna Magyarországot. Közép-Európa ezen térségében a hadak keletről nyugatra, délről északra és fordítva jártak évszázadokon át. 7
