Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)
Szakály Sándor: A katonapolitikai helyzet alakulása 1944 őszén Dél-Kelet Európában
Az a remény, hogy esetleg majd a nyugati szövetségesek Magyarország érdekében lépnek és az orosz hadsereg és az orosz politikai erő ezt az országot gyakorlatilag „érintetlenül" hagyja, hiú ábránd volt. Megítélésem szerint az ilyen helyzetben sem a katonai sem a politikai vezetés nem „ábrándozhat" — a tényekre kell alapozni a döntéseket. Sajnos Magyarországon ez a tényekre történő alapozás nem történt meg igazán. És ennek lett az az eredménye, hogy Magyarország az adott helyzetben képtelen volt a háborúból kiválni. Mert a jóindulat, a jó szándék számos politikusban és katonai vezetőben megvolt, de ez a történelmi felelősséget követelő időkben kevés. Gondoljunk csak bele. 1944. augusztus 23-át, a román kiugrást követően Magyarországon is bizonyos politikai váltás következett be. A kormányzó felmentette az addigi kormányt, a német követeléseket szinte ellenvetés nélkül teljesítő Sztójay-kormányt és helyébe Lakatos Géza vezérezredessel az élen új kormányt nevezett ki. Ez a kormány azonban összetételében nem tükrözte az eredeti elképzeléseket. Az államfő elképzelése szerint egy olyan hivatalnok kormány követte volna a Sztójay kormányt, melynek miniszterei az adott tárcák kitűnő közigazgatási szakemberei, illetve tábornokok lettek volna. így ő mint a Legfelsőbb Hadúr a katonáknak bármikor parancsot adhat és azok azt teljesíteni kötelesek. Hogy ez mégsem következett be? Lakatos Géza miniszterelnökké történt jelölésekor azt kérte, hogy kinevezését egyeztessék a németekkel. Ez azt jelenti, hogy az a miniszterelnök, akire a kormányzó az ún. „kiugrási politikáját" építeni szándékozott, csak úgy vállalta a megbízást, hogy ahhoz a németek hozzájárulását is elnyerje. Ennek a feltételnek a teljesülése eredményezte azt, hogy az augusztusi kormányalakítási tárgyalások után írhatta azt Lakatos, hogy nyolcvan százalékban a magyar érdek diadalmaskodott. Ebben az esetben viszont száz százalékos magyar érdeknek kellett volna diadalmaskodni! Mert a következetes kiugrási politika véghezviteléhez az feltétlenül szükséges lett volna. A tények azt bizonyították, hogy a húsz százaléknyi „nem magyar érdek" erősebbnek bizonyult mint a nyolcvan százalék. Magyarország 1944 októberének közepére eljutott ahhoz az utolsó pillanathoz, amikor a háborúból még kiválhatott volna. A felemásan sem előkészített kiugrási kísérlet 1944. október 15— 16-án elbukott. Okai között számtalant lehetne felsorolni, de az a tényeken már nem változtat. Természetesen felmerülhet még ma is a kérdés, hogy változtathatott volna-e az akkori háborúból történő kilépés az ország későbbi sorsán. Én úgy vélem nem. Talán igazat kell és lehet adnunk annak az emigrációba kényszerült politikusnak aki úgy fogalmazott, hogy a térség országai közül Magyarország azt kapta büntetésül, amit Lengyelország jutalomként: a szocializmust. Sándor Szakály: Gestaltung der militärpolitischen Lage im Herbst 1944. zu Süd-Ost-Europa Im Sommer, frühen Herbst ist ein wesentlicher Wandel in der militärischen Lage zu Süd-Ost Europa eingetreten. Nach Erfolgen der vordringenden Roten Armee ist Rumänien aus dem auf der deutschen Seite geführten Kampf ausgeschieden und zu den Aliirten Mächten überlaufen. Damit wurde Ungarn von dem Krieg unmittelbar betroffen, während Bulgarien — infolge des russischen Angriffs-aufhörte auf dem östlichen Kriegsschauplatz neutrale Macht zu sein. Die im Land erfolgte politische Wende hatte zur Folge, dass auch Bulgarien auf die Seite der antifaschistischen Koalition übertreten ist. Zufolge der Änderungen hat ein Teil der ungarischen politischen Kräfte gemeint, dass die Zeit auch für Ungarn gekommen ist aus dem Krieg auszuscheiden, weil der Plan, wonach das Land entlang der Karpatenlinie zu verteidigen ist, seine Realität verloren hat. Solange die Kämpfe im Land noch andauerten, hat die Erforschung 8
