Halmágyi Pál szerk.: Torma Imre emlékezete (1893–1954). A Makói Múzeum Füzetei 78. (Makó, 1993)

Kelemen Ferenc: Torma Imre festészete

tcmái azonban középponti helyet foglalnak el művészetében. Makói tájai, virágai, paraszti alakjai háromnegyed részét teszik alkotásainak. Testben, lélekben közel van képtárgyaihoz, és forró érzelemmel veszi körül azokat. Megérzik a művészen, hogy témáinak talajából saijadt, együtt élt velük, eltéphetetlen kötelék fűzi őket egymáshoz. Művész és tárgy a szülőföld szeretetében forrt itt egybe. Torma Imre tehát jellegzetesen makói festő, aki az itteni tájhangulatok és alakok megértője és sikeres tolmácsolója. Szülővárosának kulturális értékeit jelentősen gyarapította, és ezt a tényt a zömükben makóiak birtokában lévő 300 képével bizonyította... Torma tájképein csak a természet szépségét és a nyomában kelő hangulatot húzta alá, és ezzel megszűkítette idevágó festményeinek hatótávolságát. Virágképei a természet részletszépségeinek kifejezői... Más a helyzet egyes életképei, szimbolikus alkotásai, portréi és főleg munkaábrázoló képei tekintetében: ezeknél stílusban is ritkán szakadt el a valóságtól. Sokszor kifejezésre jut képein a népszeretet (Öreg paraszt, Szántás). Ilyenkor nem borúlátó — ugyan táj- és virágképein sem az — és elömlik képein a derűs optimizmus... Szimbolikus képei nagy és az egész emberiséget átfogó eszméket hordoznak. Ezeken az állásfoglalás és a milliókkal való együttérzés tükröződik. Szíve melegét és emberszeretetét lehelte alakjaira (Háború, Kelő nap, Gyertyaláng). Portréin (Önarckép, Öregasszony) nemcsak a külső megjelenítés hűsége, hanem a személyiségjegyeinek, tehát a jellemnek ábrázolása is jól sikerült. A művész típusalkotó készségének tanúsítói ezek a képek, melyek szemlélése közben azok a gondolatok és érzések fakadnak a nézőben, miket a művész ecsetjével ki akart fejezni. Munkaábrázoló képein a paraszti tevékenység nyilván közelebb esik a művész lelkiségéhez, mint az ipari foglalkozások ábrázolása. A gyári munka pezsgőbb ütemének felfogásához csak a tanulmányozásig és a vázlatkészítésig jutott el. Ezek sohasem értek képekké, mert ebben megakadályozta a halál. így vázlatkönyvének rajzai beváltatlan ígéretekké hervadtak. Földmunkákról festett képei közül legköltőibb s egyben legreálisabb a Szántás, mely a paraszti élet kitartó szorgalmát, erőfeszítését, tudatosságát és optimizmusát tükrözi valamint a Csatornaásók, melyen 11 alak összehangzó, gyors ütemű, eredményes kollektív munkáját ábrázolja. Ipari munkát megörökítő néhány képe a kézműves termelés ábrázolására szorítkozik, így csak egy-két alakot fest foglalkozás közben. Néha a folyó munka lázas gyorsaságát meggyőzően érzékelteti a forró légkörrel (Kovácsok), máskor meg a figyelmet igénylő, testivel párosult szellemi munka kivitelét vetíti vásznára olyan meggyőző igazsággal, hogy a legigényesebb bírálat is minden tekintetben hibátlannak minősítheti a megoldást (Asztalosok). Torma festői stílusa három évtizedes pályája során több ízben változott. Alapfelfogása — a reális szemlélet — időnként különböző jegyekkel módosult. Kezdetben szembeszökő nála a Munkácsy-hatás, így ekkor a klasszikus realista modorban dolgozott (Önarckép, Petőfi-portré, A művész hagyatéka). Későbbi táj- és virágképein már a naturális gyökerű impresszionizmus érvényesült (Lenin tér, őszirózsák). Korának magyar festői közül Szinyei Merse Pált tartotta legnagyobbnak, Corot- és Milletreprodukciókból pedig gazdag sorozatot őrzött. így nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy a művész impresszionista hajlama az érintett forrásokból táplálkozott. Egy kis kitérővel, az úgynevezett muzikális képek révén, a stilizáló művészettel is próbálkozott (Pásztorfiú). Későbbi idejének alakos képein esetenként expresszív vonást is találhatunk, mely gyakran átszövi alkotásait. Utolsó éveiben nagyrészt megszabadult ezektől a hatásoktól, és többnyire a realizmus valósult meg művein. A fent vázolt kanyargós utat stílustanulmányainak befolyása alatt tette meg, és bár nagyobb vargabetűt csinált, mégis célhoz ért. Alkotásainak zömében olajfestékkel és vászonra dolgozott. Nagyszámú képei közt akvarell csak kettő található. Időnként technikája is módosult. Eleinte finoman elkente a festéket, annyira. 13