Eperjessy Kálmán: Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében. A Makói Múzeum Füzetei 76. (Makó, 1993)

EPERJESSY KÁLMÁN főből megállapíthatjuk. Legérdekesebben szemlélteti a Maros ekkori állapotát egy XVIII. sz. eleji kéziratos hajózási térkép, amely abból a célból készült, hogy a folyóra merészkedő hajóst a mindenfelől leselkedő veszedelmekre figyelmeztesse.

3 A térkép szerzője személyes tapasztalatai alapján a legapróbb részletekig ismerte a Maros Szeged—dévai szakaszát, ahol a kihalt környéken kanyarulatok, forgók, zátonyok, a mederben lappangó sziklák, fatörzsek, gyökerek, elpusztult vízimalmok és malomgátak között vezetett a hajóút. A folyó által okozott pusztulás mérvére csak akkor döbbentek rá, amidőn a síksági szakasz az ellenséges megszállás alól felszabadult. A meder átalakulása és a kihalt Maros-völgy lassú ébredése a felszabadító háború folyamán Szeged visszafoglalásával kezdődik. A Tisza—Marosszögbe a használhatatlan szárazföldi utak miatt a hadseregnek szükséges ellátást csak hajóval lehetett eljuttatni. A Maros hadműveleti bázis, demarkációs vonal, majd országhatár lesz, mindez megkívánta a síksági szakasz védelmi állapotba helyezését. A passzarovici béke után a felszabadult Bánát kerül az újjászervezés központjába; a háború kiújulásának veszedelme a hadvezetőség figyelmét is a Maros felé tereli. Nagyszabású katonai és polgári építkezés indul meg; a felszabadult terület fa- és sószükséglete új lendületet visz a folyó életébe. Az alsó szakaszon beálló változásra gyorsan reagál a középső és felsöszakasz. Katonai, politikai és gazdasági érdekek egyaránt szükségessé teszik a folyó megismerését; a medernek, partalakulatnak, árterületnek, sebességnek, szélességnek, mélységnek és átkelőhelyeknek tanulmányozását. Az e célból tartott reambulációknak, helyszíni szemléknek eredményei azok a helyi vonatkozású és az egész vízkörnyéket felölelő folyamtérképek, topográfiái felvételek és leírások, amelyek alapján a Maros XVIII. századbeli állapotát rekonstruálhatjuk. A XVIII. század hydrografiai képe annálinkább figyelmet érdemel, mert a vízszabályozás előtti helyzetet tünteti fel és belőle a korábbi állapotokra is következtethetünk. A felsorolt kútfőkből megállapítható, hogy a XVIII. századi Maros pályája hosszabb volt, medre a török megszállás következtében gondozatlan, partala'kulata gyakori változásoknak volt kitéve. Nagyobb az árterület, a mocsarak kiterjedése; a felsőszakasz mentén sürübb az erdőtakaró, melynek letárolásában nagy része volt a síksági szakaszon meginduló építkezéseknek. Állandóbb jellegű csak az erdélyi szakasz, ahol a hegyek közé szorított folyó mozgási lehetőségei korlátozva voltak. A folyó pályáját jelentékenyen meghosszabbította a sok kanyarulat, amelyek a forgalmat is akadályozták és meglassía Plan der Marosch vom Schlossc Dcva bis zur Einmündung in die Theiss. Kriegsarchiv, Kartenabteilung, B. IX. b. 175. 5