Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BÉRES ISTVÁN-SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Konfliktusvizsgálatok néprajzi-antropológiai módszerekkel

büszkék a munkatempójukra, s a velük kapcsolatba kerülőket - így a bevándorlókat is - ez alapján is megítélik. A fekediek többsége lesújtó véleménnyel van a bevándorlókról - s azokról, akikkel életük során kapcsolatba kerültek -, mivel "lusták, rendetlenek és nem dolgoznak". Ennek az értékelésnek az oka valószínűleg az, hogy igen jelentős az eltérés a fekediek, illetve a bevándorlók munkastílusa között. Ennek a különbségnek a fő oka az lehet, hogy a fekediek számára a munka nem jelent valamiféle külön kezelendő, az élettől idegen fogalmat, hanem a lehető legszervesebben az életük része, ritmusuk szervezője, nem pedig nyűg. A bevándorlók azonban többnyire olyan környezetből jöttek, ahol az időt a munka s ennek ellentettje, a szabadidő kategóriái osztják részekre. Ez utóbbi rendszerben a munka szükséges rossz lesz, amely arra jó, hogy a szabadidő megváltója legyen. Ha a munka az életnek ténylegcsen szerves része, akkor ez mindaddig természetes, amíg az ember mozgásképes, amíg él. Ettől alapvetően idegen az az életforma, amelyben a munka nyűg. Mindez kifejeződik abban, ahogyan egyes nagyobb munkákat megszerveznek, lebonyolítanak: a család vagyoni helyzete, falubeli pozíciója nagyon szorosan összefügg a munkastílussal. Részt vettünk olyan munkákban, amelyet a falu egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb rokonsága szervezett, itt rendkívül tudatosan, szervezetten, pergőn dolgoztak. A munka itt már szinte esemény jelleget öltött bor, sütemény, üdítőital - ők mintegy ezzel közvetítették felénk, hogy mit gondolnak a munkáról. Még egy tényező közrejátszik abban, hogy a fekediek számára a munka alapvető fontosságú értékeket magában rejtő kategória. Az, hogy hétvégeken a városban élő gyerekek hazajárnak, és a szülők, nagyszülők által felpakolva mennek vissza, szintén erősíti azt a tudatot, hogy a Fekeden végzett munka értékes, nem csupán fekedi viszonylatban jelent sokat. így tudják azt is, hogy munkájuk és takarékosságuk nem hiábavaló vagy öncélú tevékenység, hanem fontos és mások számára szükséges mindennapi teendő. Mindez nyilvánvalóan felértékeli a fekediek számára a falu jelentőségét, hisz gyermekeik nemcsak miattuk járnak ki; nemcsak rájuk, mint szülőkre van szükségük, hanem arra is, amit Fekeden az életmódjukkal és munkájukkal képesek produkálni. Mindez alapján szinte törvényszerű, hogy a paksiak ígéretei, melyek kevesebb munkával, több szabad

:dővel, könnyebb élettel kecsegtetik őket, vajmi keveset mondanak számukra. 118