Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - JUHÁSZ KATALIN: "..nem úgy van most, mint volt régen.." A táncházi folklorizmus néhány mai jelensége

3. 1948-70. A néptánc- és népzenekutatás intézményesítése, "Kodály-módszer" az oktatási intézményekben, a néptáncmozgalom kibontakozása.

1

6 4. 1970-től napjainkig. Röpülj páva vetélkedő és ennek nyomán pávakörök i i 17 tömeges alapítása, táncházmozgalom. A 1. ábrán jól látható, hogy a falusi mozgalom méreteiben eltörpül a városi mellett. Az is figyelemre méltó, hogy míg a falusi együttesek tagjai elsősorban időskorúak, és tevékenységük átmenetet képez a folklór és folklorizmus között, addig a városi mozgalomban elsősorban olyan fiatalok vesznek részt, akik gyermekkorukban már a városi vagy városias szellemű légkörben nevelődtek. Népzene és néptánc ma A íancházmozgalom - amit a legteljesebb mértékben hagyományhű előadásra való törekvés jellemez - létrejöttekor különösen értelmiségi körökben nagy port kavart. Egyesek nacionalistának bélyegezték, mások népszerűségének okait, * • -18 társadalmi összefüggéseit próbálták meg feltárni. Az azóta eltelt mintegy húsz év alatt a táncházak beilleszkedtek a szabadidős programok közé, növelve a mára kialakult rendkívül széles választékot. Megújították a néptáncot és forradalmasították a néptáncoktatást. Míg vidéken (főleg a városokban) a hagyományos "univerzális" táncházak működtek - esetenként meghívott zenészek vagy táncosok fő területét kiemelve -, addig Budapesten és néhány nemzetiséglakta városban tájegységekre, nemzetiségekre specializált táncházak sora jött létre. Az első táncházas zenésznemzedék ma már a Közművelődési Intézetben, a Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályán, a Rádiónál, Televíziónál és a népzenei tagozattal rendelkező zeneiskolákban munkálkodik. Ez az előrelépés azonban nem járt szélesebb néptömegek megmozgatásával. Még a zenepedagógusok és más értelmiségiek (köztük jó néhány néprajzos) is sokszor elutasító álláspontra helyezkedik, a "valódi tiszta forrással" szemben. A táncházi népzene és a néptánc csak egy szín a művészeti élet sokszínű palettáján, nem pedig a nemzeti művelődés egyik alappillére, aminek eredetileg szánták vagy szánnák sokan még ma is. Hogy ez pozitív vagy negatív jelenség-e, nem az én feladatom eldönteni, annál is inkább, mivel magam is táncházi zenész és énekes vagyok, így ezzel kapcsolatos véleményem erősen szubjektív. Sok szó esett már az autentikus, hagyományhű előadásmódról, de mit is jelent ez valójában? "A problémák ott szoktak felforrósodni, hogy milyen fokú az eredeti forrásokhoz való közelítés és távolodás."

1

9 Marosi Júlia szerint más műfajból nem lehet a népit megközelíteni. Az eredeti forrást megfigyelve kell a stílust 84