Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - JUHÁSZ KATALIN: "..nem úgy van most, mint volt régen.." A táncházi folklorizmus néhány mai jelensége

ellesni, lemásolni, s az egyéniség csak egy felismerhető stíluson belül bontakozhat , • 20 ki. Az a kör, amely ma a folklórt szereti, szerencsés helyzetben van, mert egyre több kiváló stílusú fiatal művész előadásában élvezheti. Ez azért is fontos, mert a szélesebb közönség nemigen veszi a fáradságot, hogy hangzóanyagról hallgassa az eredetit, hanem legtöbbször szolgaian lemásolja a stílussal együtt az előadó egyéniségét is, ahelyett, hogy a sajátját keresné. Ebben a tekintetben igen sok a hasonlóság a könnyűzene sztárjai és rajongóik viselkedésmintáihoz. "Népi fejek" E furcsa kifejezés fantáziám szüleménye és véleményem szerint a legtömörebb és egyben legtalálóbb megnevezése annak a körnek, amely ma a népi kultúra közvetítője, illetve fogyasztója. Mivel magam is ebbe a körbe tartozom, belülről is jól ismerem. E körön belül - részben a néptáncmozgalomban létrehozott minősítési rendszernek köszönhetően - bizonyos hierarchiarendszer alakult ki, amely azonban független a "civil" foglalkozástól, vagyoni és társadalmi helyzettől. E körön belüli hierarchiarendszert ábrán is megpróbáltam szemléltetni (2. ábra). Természetesen a feltárt törvényszerűségek csak nagy átlagban érvényesek, és az általam elhatárolt csoportok között folyamatos az átmenet. Három nagyobb csoport különíthető el a körön belül: a zenészek-énekesek, a táncosok (főleg az együttesekben táncolók) és a szimpatizánsok, akik rendszeres táncházba járók, valamilyen népi kézműves mesterséggel foglalkoznak, vagy egyszerűen csak szeretik hallgatni a népzenét és nézni a néptáncot. A 2. ábra annyiban speciális, hogy kimondottan csak a hagyományhűségre törekvők táborára igaz. Nehezen lehetne ebben a rendszerben megtalálni a szimfonikus zenekari vagy magyarnótás stílusú feldolgozások szerzőit, előadóit és közönségét. Ugyancsak bonyolult feladat lenne a pávakörök elhelyezése ebben a rendszerben. Valahol a peremeken természetesen érintkeznek ezzel a körrel, de ugyanakkor saját hierarchiarendszerrel is rendelkeznek, akárcsak a népi iparművészek, sőt hasonló rendszerek a társadalom sok azonos dologgal foglalkozó csoportjánál megfigyelhetők. Visszatérve az általam felvázolt rendszerre, az ábrából is látszik, hogy a csoportok között valamiféle rangsor áll fenn. A rang a kör sugarával fordítottan arányos, és sok más kisebb jelentőségű dolog mellett két fő tényező befolyásolja: a hagyományhűség és a tehetség. Ezt a viszonyt egy egyszerű matematikai képlettel is kifejezhetjük, amelyből látszik, hogy a két fő tényező összege adja a "rangot", tehát ha az egyikből kevesebb van, az a másikkal pótolható. 85