Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - GÁLL ÉVA: Hegyközségek a Kapós mentén (XVIII-XX. század)

Hegyközségek a Kapos mentén (XVIII-XX. század) GÁLL ÉVA (Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Néprajzi Osztály, Kaposvár) Somogy megye nem tartozott specializálódott borvidékeink közé, a pa- raszti szőlőművelésnek azonban régi hazája. Az összeírások szerint a XVIII. század elején a legtöbb somogyi falunak van szőlőhegye, vagy - ha földje nem megfelelő - idegen falu határában lévő szőlőhegyen részesedése. A szőlőművelés megyénkben szerves része volt a gazdálkodásnak. A szőlőbirtok szőlőn kívül kaszáló, veteményes és gyümölcsöskert is. Egyes területeken jelentős mennyiségű szénát termett, amelynek megszabott szerepe volt az állatartásban. Pl. a Kapós mentén a kiváló minőségű "hegyi szénával" kizárólag a tenyészbikákat etették még az 1950-es években is, mert azt tartották attól lesz szépen csillogó a szőrük. A megye mezőgazdaságával foglalkozó múlt századi gazdasági írók munkáiban szinte utalást is alig találunk a Kapós mente szőlőművelésére. Csupán Csorba József említi 1857-ben "...berki magas és szép kilátású Kata -, s ezzel egy láncolatban lévő kaposkeresztúri, cserénfai, fürteleki szőlőhegyeket" mint jó bortermő 2 helyeket. A Kapós mente szőlőkultúrájának értékes írott forrásait sikerült feltárni a közelmúltban. Nevezetesen a Nagyberkihez tartozó Szalacska - és Kata hegy articulusait (1778.) és protocullumát (1824-1831), valamint a Taszár község határában fekvő Teleki szőlőhegy rendszabályait (1849) és hegyjegyzőkönyvét (1889-1949). Nagyberki és Taszár forrásanyaga különösen azért érdemel figyelmet, mert a két 162