Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - GÁLL ÉVA: Hegyközségek a Kapós mentén (XVIII-XX. század)
forrástípus együttes előfordulása viszonylag ritka, több mint másfél évszázad t 3 hegyközségi viszonyairól tartalmaznak fontos információkat. Az eddigi kutatás - gondolok itt Vajkai Aurél 4, Vincze István 5 tanulmányaira és legutóbb Égető Melinda 6 összefoglaló munkájára - a szőlőhegyi szabályzatok elemzésére helyezte a hangsúlyt, és elsősorban azok alapján vázolta fel a hegyközségek sajátosságait, fejlődésük főbb jellemzőit. Véleményem szerint a további kutatásokba feltétlenül be kell vonni a hegyközségi jegyzőkönyvek minél szélesebb körét, annál is inkább, mert a szabályzatokban megfogalmazott elvárások gyakorlati megvalósulásáról tudósítanak. A jegyzőkönyvekben rögzített konkrét esetek sokkal többet elárulnak a helyi viszonyokról, mint a szabályzatok sokszor általánosan megfogalmazott követelményei. Nagyberki A XVIII. században már uradalmi központ, mezőváros. Forgalmas "meglehetősen jó" országút vezetett rajta keresztül a megye központjába: Kaposvárra, amelytől 2 óra járásra fekszik. A XVIII. század végi leírás szerint Berkiben "...gyönyörű kastélya van az uraságnak, s kívül jeles vadaskertye, határjában vagyon szőlőhegye, más mindenféle javai is vannak, s főképpen termékeny fölgyéhez képest 8 9 első osztálybeli." 1784-85-ben 572 lakosa van, akik római katolikus magyarok. 1720-ban 14 kapa, 1772-ben 181 és fél kapa 1 1 szőlőt művelnek a falu lakói. Szalacska és Kata hegy articilusa 1778-as keltezésű, egykorú kőnyomatos példány. Kézírásos bekezdéséből megtudjuk, hogy a szőlőhegyek "Gróf Niczky 12 Kristóf Házas Társához, Pribéri Jankovics Katalinhoz" tartoztak. A 26 pontból álló articulus évente két hegygyűlés megtartását írja elő (Szent Márton- és Szent György-nap táján), amelyeken a szőlősgazdák kötelesek megjelenni, az articulusokra "hitet tenni" az abban foglaltakat megtartani, valamint a gyűléseken elhangzottakat írásba foglalni. Több pont foglalkozik a szőlők adásvételével, öröklésével, a földesúrnak adandó dézsma és hegyvám eltitkolóinak büntetésével, szőlőbeli utak, gyepük, megyefák karbantartásával. Az articulus részletesen előírja a hegyen való magatartást: pl. tiltja "sátoros ünnepeken, újhold és más vasárnapokon" a munkavégzést, a paráználkodást, káromkodást, verekedést, mocskolódást stb. Szigorúan bünteti a tolvajokat, a marhák szőlőhegyen való legeltetését, a szőlő idő előtti megszedését és int az igaz akó használatára. 7. pont kifejezetten hangsúlyozza a földesúri fennhatóságot, pl: a hegymester döntéseihez szükséges volt a földesúr "szentenciája" azaz jóváhagyása. 163
