Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BODNÁR MÓNIKA: Ünnepi szokások egy elmagyarosodott, ruszin telepítésű faluban a mai Szlovákia területén
A téli ünnepkör legjelentősebb és szokásokban leggazdagabb napja december 24-e, karácsony vilijája. Vilija előtti este fontak utoljára, vilija már a többnapos ünnepre való felkészülés jegyében telt el. Sütöttek, főztek a nagy ünnepre, de vacsoráig böjtöltek, hogy méltóképpen ünnepeljék Jézus születését. A nap jelentős eseményének számított a karácsonyi vacsora és annak előkészületei. A szentvacsora este 6 óra után kezdődött azzal, hogy a család letérdepelve elimádkozta az Úrangyalát. Utána mindenki evett egy kis fokhagymát és ivott egy keveset az asztalon levő pájinkából. A lányok csak kevés fokhagymát ettek, hogy ne legyen büdös a szájuk. A karácsonyi abrosszal leterített asztalon egy tányérba mindenféle terményből tettek egy keveset. Egyes vidékeken pénzt is helyeztek a tányérba, ez itt nem volt szokás. Vilijakor a káposztás gombaleves és a doboska képezte a hagyományos étrendet. A doboskát a kemence fődjén sütötték, rudakban vagy gúnárnyak formában. Az első megsült doboskával a lány kiszaladt az utcára. Az is előfordult, hogy vacsorakor az apja villájáról kapta le az első falatot, s azzal szaladt ki, hogy megtudja, milyen nevű ura lesz. A karácsonyi szokáskör általánosan elteijedt része a jószágok rituális etetése. Horvátiban a doboskába dugtak egy cikk fokhagymát, s minden nagyobb állatnak adtak egy ilyen falatot. Vacsora után a gyerekek (úgy 12 éves korukig) csoportosan jártak kántálni, amiért dió és alma volt a fizetségük. Mostanság is kántálnak még, de ma már aprópénzt Q kapnak. A nagyobb lányok is kántáltak, ők a templom részére gyűjtöttek pénzadományokat. Muzsikával jöttek a tornai cigányok, az ő fizetségük leggyakrabban a karácsonyi kalácsféleségek egyik jellegzetessége, a tubu volt. 1 0 A kb. 18-23 éves legények betlehemezni szoktak. A betlehemesek heten voltak: 2 öreg, 2 angyal, 3 juhász. Más falvakba - így Tornaújfaluba, Hacsavára - is elmentek. Ez a szokás kb. 15 éve szűnt meg. De arra is emlékeznek, hogy az utóbbi években már nem úgy betlehemeztek, mint annak előtte. 1 1 A változás ideje és körülményei tisztázatlanok. Karácsony vilijáját legtöbb helyen virrasztással töltötték. Ilyenkor a rokonok, barátok, szomszédok összejártak. A férfiak általában kártyáztak, az asszonyok beszélgettek, vagy - miután elfáradtak - hazamentek aludni. A ház fődjére - különösen olyan helyeken, ahol kártyáztak, virrasztottak - szalma volt szórva. Ezt ma már csak azzal magyarázzák, hogy a kártyázóknak legyen helyük, ez esetben a szokás eredeti jelentésének elvesztése tapasztalható. Éjfélkor, aki csak tehette, ment az éjféli misére. A karácsonyi ünnepnapok csendben teltek. Nem volt szokás sem István, sem János köszöntése, mint mondják, a névnapokat abban az időben nem ünnepelték. Aprószenteket sem jártak köszönteni. Az ünnep inkább pihenéssel telt, a nagyobb munkákat az ünnep előtti napokon elvégezték, így a szokásos kenyérsütést és kalácssütést is. Karácsonyra hagyományosan 4 ágból fonott fehérkalácsot, valamint 157
