Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - VARRÓ ÁGNES: Specialisták a népi orvoslásban

évek elején befejezte működését, de addig nemcsak Somlóvásárhelyről, hanem a környező falvakból, Tüskevárról, Somlójenőből, Borszörcsökről is felkeresték a fogfájástól szenvedők. Kizárólag a komplikáció nélküli foghúzással foglalkozott, az elgennyedt, súlyosnak látszó eseteket a devecseri orvoshoz küldte. Somlóvásárhely egészségügyi ellátásában igen fontos szerep jutott Nemes Gyuláné Zsigmond Ágnes bábának is. 1911-ben született Somlójenőn. Öt elemit végzett. 1937-ben, amikor az előző bába (bizonyos Szél néni) nyugdíjba készült, őt szemelte ki utódjául. Először Nemes Gyuláné férjével beszélt a tervéről, akinek beleegyezése és az orvosi alkalmassági vizsgálatok után jelentkezett a nagykanizsai bábaképzőbe. 1939 és 1940 között sikeresen elvégezte a tanfolyamot, majd 1948-ig Somlójenőn, 1948-tól pedig Somlóvásárhelyen dolgozott 1967-ig, nyugdíjazásáig. Ellátási körzetébe tartoztak a Vásárhely környéki kisebb települések is: Borszörcsök, Lovaspaszta, Apácatorna. Évente átlagosan 30-35 szülést vezetett le, s működésének 29 éve alatt csupán két csecsemőkori haláleset fordult elő a körzetében. Munkája nem csupán a szülés levezetésére korlátozódott, hanem fontos szerepe volt a terhesség alatti és a születés utáni egészségügyi ellátásban, tanácsadásban, a falu egészségügyi felvilágosításában. Az új terheseket a falu lakossága számon tartotta, s szóltak a bábának is, aki felkereste a várandós nőket. A terhesség alatt legalább háromszor kellett tanácsadáson megjelenniük, ellenkező esetben nem kaptak babakelengyét, ami 12 pelenkából, plédből, s néhány rékliből állott. Általánosan jellemző volt, hogy sokan csak ezért a babakelengyéért vettek részt a tanácsadáson, hiszen beszerzése egyébként komoly anyagi megterhelést jelentett volna a családoknak. Nemes Gyuláné tapasztalatai szerint "olyan szegények voltak, hogy megkapták a pelenkát, de azt összevarrták maguknak lepedőnek. Voltak olyan családok, akiknek volt 8-10 gyerekük, ezeknek én itthon a hitvány ágyneműmet, az uramnak a hitvány alsóneműit elrepegtettem és azt vittem el pelenkának." A szülés levezetése után még egy hétig járt a gyermekágyas asszonyokhoz füröszteni, de később is figyelemmel kísérte a csecsemők fejlődését. Az anyák inkább őhozzá, mint a hetente kétszer rendelő orvoshoz fordultak tanácsért, ha beteg volt a gyerek. Áldozatkészségére jellemző, hogy a saját gyerekének születése után három nappal, legyengülve is elment a Somló hegyre egy szülő nőhöz. A higiéniára vonatkozó utasításait a legritkább esetben tartották be. Bosszúsan emlékezett, hogy minden hadakozása ellenére sem tartották kellően tisztán a csecsemőket, sokszor előfordult, hogy használatból kikopott kékfestő előruhába pelenkázták őket, vagy előre összerágott ételt tettek a szájukba. Nemes Gyuláné természetesen tisztelt személyiség volt a faluban, megbíztak benne, előtte nem szégyellték magukat úgy, mint az orvos előtt. A Devecserből két alkalommal 146