Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi egyke az anyakönyvek tükrében

születéskorlátozónak vettük azokat a házaspárokat, ahol az anyakönyvi bejegyzések feldolgozása szerint a három következő kritérium egyike előfordult: 1. a 30 éves kor elérése előtt szült gyermekek születése, (illetve a házasságkötés és az első szülés) közötti átlagos időtartam 36 hónapnál hosszabb volt, 2. a 30-39 éves életkorban történt szülések közötti átlagos időtartam 48 hónapnál hosszabb volt, 3. az utolsó szülésre a 35 életév előtt került sor. (E három kritérium előfordulását azonban okozhatták biológiai tényezők is). Az 1790-ig megkötött és 1792-ben még fennálló és Sárpilisen élő házaspárok közül 19-nél feltételezhető volt a születéskorlátozás előfordulása a házasság valamely időszakában, 52 házaspárnál valószínűleg nem fordult elő. A feltételezhetően születéskorlátozók inkább a kisebb gazdasági erejű, állatot nem tartók, csak tehenet tartók, illetve lovat és tehenet tartók között fordultak elő, a négy- és kétökrös háztartásokban élő családok között csak egy egészen elenyésző rész mutatta a születéskorlátozás jegyeit. A születéskorlátozás tehát a kisebb gazdasági erejű családokban indult meg. Az 1791 és 1804 között kötött házasságok esetében már nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy 1804-ben milyen gazdasági erejű háztartásban éltek, csak a háztartás típusát ismeijük. E családok közül már 27-nél láthatók a születéskorlátozás jelei, és csak 21-nél látszik érvényesülni a természetes termékenység. A születéskorlátozók és a természetes termékenységűek nagyjából egyformán oszlanak meg az egyszerű és bonyolult összetételű háztartások között. A leglényegesebb különbségnek az 1791 és 1804 között kötött családok esetében az látszik, hogy a születéskorlátozó családokban általában kisebb volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. Feltételezhetjük tehát, hogy túlnyomó részben azok korlátozták születéseik számát, akiknek már volt két-három-négy felnövekvő gyermekük, aki a gazdaságban segítséget nyújthatott, majdan azt átvehette, örökölhette, és az öreg szülőkről gondoskodhatott. Ha azonban a gazdaság kicsi volt, akkor nagyobb számú gyermeknek az elszegényedéstől való megóvása nagyobb gondot okozhatott, ugyanakkor a gazdaságban is kevesebb munkaerőre volt szükség, ezért a kisebb gazdasági erejű családok előbb kényszerültek a született gyermekek számát korlátozni. 139