Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi egyke az anyakönyvek tükrében

nál, mert a nők Sárpilisen 15 éves életkoruk után még néhány évig hajadonok voltak, és egy részük az 50. születésnap elérése előtt megözvegyült), figyelembe véve a korabeli csecsemő- és gyermekhalandóságot,

6 arra enged következtetni, hogy 1790 előtt másfélszeresénél is nagyobb lehetett a népesség "reprodukciója", 1791 és 1820 között még mindig bővített lehetett a reprodukció, az 1821 és 1850 között kötött házasságokban viszont már legfeljebb annyi gyermek született, amennyi az egyszerű reprodukciót biztosította. Az hogy a házas termékenység az 1791 és 1820 között kötött házasságokban erősen csökkent, az általunk vizsgált 1792-1804 időszakban még kevéssé éreztette hatását, hiszen a kérdéses házasságok egy részét ezt követően kötötték, és az 1791 és 1804 között kötött házasságokban is többnyire bizonyos gyermekszám elérése után, tehát később kezdtek születéskorlátozást alkalmazni. Végül az is nyilvánvaló, hogy a születéskorlátozás nem úgy terjedt el, hogy egyszerre minden család ehhez folyamodott az utódok számának csökkentése érdekében, hanem hogy fokozatosan egyre több családban alkalmazták. A születéskorlátozás kezdete A hirtelen megnőtt lakosságszám megváltoztatta a háztartások összetételének eddigi jellemzőit. Megnőtt a háztartások átlagos nagysága és a bonyolultabb összetételű, több családmagot magába foglaló háztartások aránya. A háztartások nagyságának növelése, a házas gyermekek befogadása a szülői háztartásokba azonban nyilvánvalóan okozott bizonyos nehézségeket, és néhány évtizeden belül a sárközi gazdasági viszonyok és a közfelfogásban kialakult normák határaiba ütközött volna. Az osztódásnak is határt szabott a rendelkezésre álló kevés föld, az osztódás következtében szükségszerűen fellépő elszegényedés. Maradt tehát, mint egyetlen lehetőség, a népszaporodás korlátozása. Ennek két módja lehetett: a házasságkötések korlátozása, a házasságkötési életkor emelése és a házasságon belüli születéskorlátozás. Láttuk, hogy a házasodási szokások nem változtak Sárpilisen, így maradt az utóbbi lehetőség. A népesség- és gazdasági összeírásokkal való összevetés alapján meg tudjuk mondani, milyen háztartástípusokban és milyen gazdasági erejű házaspároknál fordult elő, indult meg a s^ületéskorlátozás. Nem könnyű megállapítani, mivel ebben az időszakban egyetlen házaspárnál sem figyelhetünk meg nagyon nagyfokú és következetes születéskorlátozást, amilyen a mai születéskorlátozó népességeknél és 50 évvel később a Sárközben is általános volt, vagyis, amikor következetesen megvalósítják az egy-, kettő- vagy háromgyermekes családtervet. Ezért feltehetően 138