Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi egyke az anyakönyvek tükrében

erősebben elterjedni, amelyek a századforduló körül (pontosabban: 1791 és 1820 között) kötöttek házasságot.

5 Sárpilis népességszáma körülbelül az általunk vizsgált időszakig gyorsan növekedett, ezt követően a növekedés erősen lelassult. (I. sz. melléklet) A népesedési viszonyok megváltozását még szemléletesebben mutatják az anyakönyvbe bejegyzett (csak a református lakosságra vonatkozó) születésszámok és halálozásszámok. (II. sz. melléklet) Bár ezek nyers számok, nem pedig arányszámok, amelyek a pontosabb elemzéshez szükségesek lennének (kiszámításukhoz azonban ismerni kellene évtizedenként a népességszámot), azt világosan látni lehet, hogy az 1790-es években hirtelen lecsökkent a halálozások száma (noha a népesség nőtt), ezzel szemben a születések száma kissé emelkedett. Ez hirtelen igen nagy népszaporodást eredményezett. A következő évtizedekben a halálozások száma először tovább csökkent, majd kissé emelkedett, határozott csökkenési tendencia a század közepe után indult el újra. Ezzel szemben a születések száma a 19. század első négy évtizedében meredeken csökkent. Ez azért különösen szembetűnő, mert közben a népességszám lassan tovább nőtt. A születések számának a halálozásokénál lényegesen nagyobb csökkenése következtében a természetes szaporodás erősen visszaesett. (Az 1870-es évektől kezdve a református anyakönyvben már több a halálozás, mint a születés bejegyzése, tehát a református őslakosság természetes fogyást mutat). A születések számának visszaesését - növekedő népesség mellett - két változás okozhatta: a házas nők számának csökkenése, elsősorban az első házasságkötési életkor felemelkedése következtében, vagy a házas termékenység csökkenése, amelynek oka feltehetően a születéskorlátozás elterjedése. A sárpilisi családrekonstituciós vizsgálat azt mutatta, hogy a házasságkötéskori átlagéletkor nem emelkedett (III. sz. melléklet). Ezzel szemben a házas termékenység meredeken visszaesett. (IV. sz. melléklet). A termékenység legfontosabb - de meglehetősen elvont - mutatója, a teljes termékenységi arányszám, egyértelműen jelzi az erős csökkenést: 9 gyermek születése egy "termékeny" korát végig házasságban töltő nőnél nagyjából az alsó határa annak, ami a természetes (nem korlátozott) termékenység esetén előfordulhat. Átlagosan 6,5 szülés már nagyon valószínűvé teszi a meglehetősen elterjedt születéskorlátozást. Ugyanerre utalnak a születési-intervalluma adatok, (ahol a csökkenés azért kisebb, mert a születéskorlátozásnak csak egyik megnyilvánulása az intervallumok meghosszabbodása, a másik az, hogy bizonyos, viszonylag fiatal életkor után már egyáltalán nem kerül sor újabb szülésre). Végül az átlagos tényleges gyermekszám (amely azért alacsonyabb a teljes termékenységi arányszám137