Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - OLÁH GYULA: Rituslánc séquence cérémonielle' - és szokáselemzés

Rítuslánc - 'séquence cérémonielle' és szokáselemzés OLÁH GYULA (JPTE TK Néprajz Tanszék, Pécs OTKA 1297. támogatásával) A rites de passage' (Van Gennep, 1960.) sémájának kibontása egy adott cselekménysorból többféleképpen is lehetséges, attól függően, mely elemeket tartunk meghatározónak. A különböző súlypontozás általi eltérő sémák megragadásához az Edmund Leach által kidolgozottnál (Leach, 1976. 78.) árnyaltabb modellalkotásra van szükségünk. Az alábbiakban a továbblépés egy lehetséges útjának bemutatására teszek kísérletet. A társadalmi jelenségek és cselekménysorok forgatókönyveinek interpretálásánál differenciálhatunk a különböző aspektusok szerint. Mindez érvényes a szereplők nézőpontjaira is. így az általam bemutatott példában fel kell bontanunk a végzős diákok társadalmi környezetét (természetesen nem korlátlan a felbontás lehetősége), és megvizsgálni: a "mikrokozmoszok" hogyan élik meg az "átmenetet". Egy végzős gimnazista életében több olyan esemény is van, amelyet mint rítust kiemelve, az átmeneti rítusokéval azonos (de legalábbis analóg) sémákhoz juthatunk. Legfontosabbak: a szalagavató (1), a ballagás(2), az érettségi vizsgák(3), az érettségi eredményhirdetése(4) és a bankett(5). A ballagás cselekménysorához tartozó elemnek tekintem a bolondballagást(i) és a szerenádot(ii). (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban számokkal fogom jelölni az egyes eseményeket.) Részletesebb vagy éppen másfajta felbontás is lehetséges, de kétségtelen, hogy a szalagavató a legkorábbi és a bankett a legkésőbbi "rítus", amely jelentőséggel bír példánkban. 130