Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BÉRES ISTVÁN-SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Konfliktusvizsgálatok néprajzi-antropológiai módszerekkel
tudnak kapcsolódni. így lehetséges volna a kutatói tevékenység kiszélesítése is, s rögtön "élesben", történő alkalmazása, ráadásul egy olyan megbízó előtt, aki enyhén fogalmazva - nagyon is érdekelt a kutatás színvonalas megvalósításában. 4.2. A tudás Ehhez kapcsolódik rögtön a második fontos kérdés: milyen tudással kell rendelkezniük azoknak, akik a fenti feladatok megoldását felvállalják. S itt néhány - a szakma jövőjét, lehetséges irányát érintő - megjegyzést kell tenni, s ez nyilván roppant bonyolult, a szakma öndefinícióját érintő kérdések sorozatát hozza elő, amelynek tárgyalásához most nincs idő, csak néhány aspektus kiemeléséhez. Egyik fontos terület a néprajz társadalomtudományok között elfoglalt helyzetének felülvizsgálata. A néprajz azzal, hogy bevallott céljának a magyar paraszti kultúra - alapjában deskriptív - kutatását, felgyűjtését, megőrzését tartotta, s a közvetlenül láthatóra, az érzékelhetőre, a viselkedésre koncentrált, ezzel úgy definiálta magát a társadalomtudományok között, mint egy típusú társadalmi-kulturális konfiguráció elemzésére jogosult diszciplína. Pedig vannak más területek, vannak olyan társadalmi problémák, amelynek a megoldásához a néprajz/kulturális antropológia alapvetően hozzájárulhat. Bausinger egy 10 évvel ezelőtti tanulmányában (Bausinger, 1980.) foglalkozik hasonló kérdésekkel, s arra a konklúzióra jut, hogy a néprajz specifikuma valahol a kultúra kutatásában , s főleg egyfajta rá jellemző metodika - a puha, vagy lágy módszerek - alkalmazásában áll. Erre szerettünk volna példát hozni kutatásunkban, s előadásunkban, ahol két utat próbáltunk felvázolni. Ez a két út nagyon szorosan összefügg egymással: leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy mindkettő azokat a kulturális mintákat kívánta feltárni, amelyek az illető közösség mindennapi életét, tevékenységeit átjárják. Az egyik út nem volt más, mint a néprajz hagyományos vizsgálati területén, egy paraszti közösségben lezajlott terepmunka, ahol elsősorban a közösség mindennapi élete érdekelt bennünket, kevésbé a hagyományok felkutatása; megkíséreltük a kultúrának egy tágabb felfogása alapján megszervezni munkánkat, ahol is nem elsősorban a hagyományosan kulturálisnak tekintett termékek - mesék, viselet - iránt érdeklődtünk, hanem azon jelentéshálót próbáltuk felrajzolni, amelyben a közösség megnyilvánulásai jelentést, értelmet kapnak. A másik - általunk követett - út hasonló az előbbihez: csak első pillanatra abszurd azt feltételezni, hogy egy nagyvállalat döntéshozóinak vizsgálata néprajzi feladat. A néprajz fentebb vázolt felfogásának megfelelően - mely szerint nem csak a tradíció szerinti tárgy követése, hanem legalább annyira egy kulturális mező feltérképezése a néprajz feladata - valamint az általunk választott módszer (a 122
