Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BÉRES ISTVÁN-SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Konfliktusvizsgálatok néprajzi-antropológiai módszerekkel

résztvevő megfigyelés paradigmája) alapján úgy gondoljuk, hogy ezek is néprajzi/alkalmazott antropológiai kutatások, melyek legfeljebb egy teljesen más státuszú közösségben zajlanak, mint az előbbi. A fentiekben vázolt módszerek alkalmazásával talán elkerülhetők lehettek volna az olyan súlyos konfliktushelyzetek, mint amelyek Paks és Ofalu között létrejöttek, talán már az elején sikerült volna az ügyet egy kezelhető szinten megtartani, bár ekkor nem lett volna szükség ránk, s ez az előadás is elmaradt volna. JEGYZETEK 1 A kutatás 1990 őszétől 1991 őszéig zajlott Pakson, illetve a kijelölt községekben: Alsónánán, Bátaapátiban, Fekeden, Ófaluban. A kutatásban résztvett: Bátori Zsolt, Béres István, Bukta Csaba, Cseri Gábor, Derényi András, Horányi Özséb, Kovalik Kriszta, Niedermüller Péter, Szerdahelyi Kriszta, Szíjártó Zsolt, loth Mária, loth Péter, Várszegi Csaba, Vitézy Zsófia, Wächter Katalin és Zajdó Kriszta. 2 A két közösség leírásához itt Habermas rendszer-életvilág fogalompárja használható fel (Habermas, 1981). 3 "Láttuk, hogy a XIX. században a kiebingeniek életében 2 különböző dimenzió létezett, az egyik a munka, a másik pedig a tulajdonviszonyok milyenségén keresztül formálódott. A két dimenzió együtt lépett fel, s befolyásolták azt a perspektívát, ahonnan a kiebingeniek magukat, másokat, s a világukat nézték" (Jeggle, 1977. 216). "A munkamorál nem a sikerből indult ki, erre nem támaszkodhatott, a munka természetes volt; hasonló volt, mint az eső, melyre szükség van, de amelyből túl sok megint csak bajt hoz" (Jeggle, 1977. 227). 4 Ismét hasonló elemzést találhatunk Jegglénél, amikor az agrárkultúrát ír. "Egy agrárkultúrában, mint a kiebingeni csak a rendkívüli spórolás, a határok szigorú biztosítása, és a tulajdonra történő kemény hivatkozások tesznek lehetővé egy életminőséget, s javíthatják azt. Ez a szükségszerű ragaszkodás a dolgokhoz mindenesetre alig jelentkezik az emberi viszonyokban" (Jeggle 1977, 231.). Hangsúlyozzuk, hogy itt a racionális/nem racionális ellentétpár nem fedi az igaz/nemigaz ellentétpárt; egyszerűen arról van szó, hogy eltérő racionalitásmintákhoz igazodik a két közösség. 6 "Ha létezik egyáltalán egy rendszerező fogalom, amely a néprajz számára konstitutív, akkor az a kultúra. Persze társadalmi konstellációról is beszélek (...), ez egy nehezen megragadható komplementerviszony, amit szimpla szemantikai előírásokkal nem lehet megoldani. A társadalom egy kultúra keretei között valósul meg, a kultúra a maga részéről társadalmi aktusokra szorul a felépítéséhez és stabilizálódáshoz. (Bausinger, 1980) 123