Tipity János – Tóth Ferenc: Makói vasművesség. A Makói Múzeum Füzetei 73. (Makó, 1992)

Műhely és technika

Műhely és technika Makón az egy-két segéddel dolgozó kovácsoknál az 1930-as évek végéig a gépi berendezések nem jelentek meg. A műhely és a felszerelés évszázadokig sem igen változott. Péli István kovácsmester műhelye (6. kép) a Kálvária és Kürt utca sarkán az egykori újvárosi római katolikus iskola tanterméből lett kialakítva, így a 70 cm vastag vertfal és a 8,10x5,75-es belső mérete adott volt. A 80 cm magas kohót és az öblös kéményt téglából falazták. A kohót a helyiség északi oldalába helyezték, ide nem süthetett a nap, mert a hevített vas hőmérsékletét színérzékelés alapján állapították meg. A kémény a szelemen gerenda miatt nem kerülhetett az épület tengelyébe, így a műhely udvar felöli része tágasabb volt. Az ikerkohóval, két fújtatóval és két üllővel felszerelt kovácsműhelyben több ember dolgozhatott. A kovácsoláshoz a mesteren kivül két ráverőre volt szükség, ezért mondták: egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács. A kézzel működtetett bőrfújtatók a padlástérben voltak elhelyezve. A tűzhelynél keletkezett gázok kéménybe történő elvezetése a két méter magasan beépített füstfogó tölcsérrel történt. A tűzfészket negyedgömb formátumú tűzpartokkal határolták. A tölgyfatuskóra rögzített üllőket a kohó közelében helyezték el. A műhelyben egyetlen gép fordult elő, a kézi meghajtású fúrógép. Az udvarra -az anyagmozgatás, a kész kocsik kigurítása miattigen széles (2,30 m) ajtó vezetett. Itt alakították ki a tetővel ellátott, kb. négy méter széles patkolószínt. 150 - 200 évvel ezelőtti hagyatéki leltárakban szereplő kovács szerszámokkal bármilyen kovácsolás elvégezhető. Az 1781-ben György kovács műhelye az alábbi szerszámokkal volt felszerelve: öreg üllő, szarvas üllő, pöröly (ráverő nagykalapács), 3 előütő pöröly (kisebb nagykalapács), 2 fél kéz-kalapács, 9 fogó, 7 szegfejező, 6 spáring (fogó szorító), 2 fejsze fogzó, marokvas-hajtó, patkó-homorító, 2 fúró, 2 ráfhúzó, karikahajtó, 2 köszörűkő-hajtó, köszörűkő, 4 igazító, vágó, csillagvágó, gömbölyű-, szegletes-, hegyes lyukasztó, czifrázó fáncz, harapófogó, körömfaragó, patkoló verő, 2 érvágó, 3 ár. Más hagyatéki leltárakban is hasonló eszköztárral találkozunk, esetleg kiegészül satuval, kohó nyárssal, tűz locsolására szolgáló pemettel, üllőbe való vágóval.

1^ A 19. század végére a vasművességgel foglalkozó kovács vagy lakatos szerszámai valamelyest differenciálódtak. Kiegészül símító-, nyújtó-, vállazókalapáccsal, üllőbetétekkel, odorokkal. Ezekkel az egyszerű szerszámokkal tudtak darabolni, hajlítani, faragni, reszelni és mindenekelőtt el tudták végezni a kovácsolással járó valamennyi műveletet: a vékonyítási, a zömítést, a vállazást, a hasítást, a lyukasztást, a tűzbe hegesztést. 13 Makói Városi Levéltár Tanácsülési jkv. 1802. 19., 1808. 29. 9