Buzás László – Tóth Ferenc: Makó utcanevei. A Makói Múzeum Füzetei 72. (Makó, 1992)
Az utcanévadás története - Hatósági névadás
Vásártér Wekerle u. A javaslattevők figyelmen kívül hagyták a népi bölcsességen, találékonyságon alapuló utcanevek értékét és az úgynevezett magas kultúra igézetében póriasnak, útszélinek ítélt neveket kíméletlenül irtották. így lettek az enyészeté: Árok, Buzogány, Epreskert, Ér, Gém, Gerizdes, Hajó, Kakás, Kengyel, Kisbába, Kisék, Kislisztes, Kisorosz, Könyök, Kukorica, Malom, Molnár, Nadrágszár, Nagykút, Nagybába, Nagyék, Nagylisztes, Nagyorosz, Pipa, Síp, Sóház, Szeglet, Szélmalom, Temető, Trombita, Vásártér, Venyige, Vizes, Zsák utcanevek. Ezt a drasztikus névváltoztatást egy korszerűnek vélt ízlésfelfogás szellemében hajtották végre, valójában az utcanevekben leszüremlett helyi hagyomány-kincseinket tagadták meg. Az egyedi, kizárólag Makóra jellemző neveket országos hatókörűek váltották fel. így kezdtek utcaneveink sablonossá válni. A magyar történelem és művelődéstörénet nagy alakjairól úgy is lehetett volna utcákat elnevezni, hogy ez nem jár együtt hagyományirtással, hiszen 1900-ban tucatnyi névtelen utca volt a városban és fokozatosan keletkeztek új városrészek is. Ha az előzményektől függetlenül vizsgáljuk az új neveket, akkor szembetűnő, hogy méltóképpen folytatódik az 1880-ban elkezdett névadás. Úgy érezték, Kossuth-hoz méltatlan egy rövid utca (a mai Kálvin). Utcát neveztek el függetlenségi mozgalmaink kiemelkedő személyeiről (Bercsényi, Nádasdy, Thököly, Wesselényi), a nagy erdélyi fejedelmekről (Apafi, Bethlen, Bocskai), a forradalom és szabadságharc meghatározó alakjairól (Almásy, Irányi, Kiss Ernő, Madarász, Mészáros, Patay, Szemere, Vécsey), az irodalom, a művészet és a tudomány jeles képviselőiről (Arany, Balassa, Csokonai, Jósika, Kisfaludy, Tompa, Munkácsy, Bajza, Hunfalvy, Toldy). Az új nevek másik vonulatába sorolhatók saját koruk, illetve az akkori közelmúlt államférfijairól, politikusairól (Andrássy, Baross) elnevezett utcák, melyek között többnek a neve a köztudatban már elhomályosult (Kerkápoly, Lónyay, Majláth, Pálffy, Szapáry, Wekerle, Wlassich). Makó jeleseiről is neveztek el utcákat: Návay Tamásról, akit az abszolutizmus idején bebörtönöztek, miután amnesztiában részesült, háza a hazafiak találkozóhelye lett; Erdélyi Vazulról, a makói származású juhász gyermekéből püspöki székbe emelkedett főpapról; a legendás hírű Posonyi Ferenc polgármesterről, akit Az öreg Posonyi címen Tömörkény tett halhatatlanná; Meskó Sándorról, Csanád megye alispánjáról illetve főispánjáról, Makó díszpolgáráról. A Vizes utca megváltoztatásának igényével indult el a nagyarányú névváltoztatás. Az akkori kérelemnek megfelelően a Vizes (Mikes Kelemen) utcát Kálvinra, az akkori Kossuth (Kálvin) utcát Andrássyra változtatták. 1901 tavaszán Csécsi Miklós református lelkész az egyháztanács nevében a két utcanévnek felcserélését kérte, ami meg is történt 1 6. Ennyi változtatást nehéz lett volna számontartani, ezért megbízták Kolosy Jenő városi segédmérnököt egy átnézeti várostérkép készítésével, amely 1901-ben meg is jelent. Bakos Ferenc városi főjegyző pedig elkészítette - az utcaneveket is részletesen tartalmazó- városismertető kiadványt 1 7. Országos kezdeményezésre a 20. század elején Makón is munkásház építés kezdődött. A római katolikus temető mögött 1907-ben épültek fel a soványi munkásházak. Eredeti neveik: Gizella, Bíró, Fűtő, Bálvány (Torma Imre), Szerecsen, Fejedelem, Dohány, Holló, Tavasz (Ady Endre), Mátyás utca. A következő esztendőben osztották ki a kenyérvárói munkásházakat, amely az Almásy utcától a Feltámadás utcáig terjedt. Csanád megye 16. uo. 1901.3589. 17. Bakos Ferenc: Makó város útmutatója. Makó, 1901. 14
