Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)

ótemető vonaláig húzódott a reformátusok által lakott új fertály. A Kossuth utca környékén, a püspöki rezidenciától (Residentia episcopalis) a zsidó temetőig (Coemeterium Judeorum) elterülő városrész a törzsökös város lakóiból települt vegyes felekezetű városrész. Újváros ekkor a mai Köztársaság tértől a mai Gyóni Géza utcáig épült ki, kis telkeivel inkább a helység zsellérségének nyújtott lehetőséget hajlék építésre. A már említett temetők éppúgy, mint a mai Petőfi park helyén lévő római katolikus temető (Coemeterium Catholicorum) és az újvárosi református temető (Coemeterium Reformatorum novum) a településen kívül terült el. Hasonlóan távolabb esett a Kálvária is. Művelési ágak szerint a térkép feltünteti: — mindenekelőtt a legelőt — a szőlőket (Vineae Fingó, Vineae Prütskös, Vineae Újhegy, Vineae Szardits, Vineae Verébhegy, Vineae ad Calvariam, Vineae in Sz. Lőrincz, Vineae Innenső és Túlsó Jángori szöllők) — dohányföldeket (Hortulani Tabacarii, Hortulani in Czirok méhes) — kenderföldeket (Canabeta in Gerizdes) — gyümölcsöskertet (Horti Fructiferi in Sz. Lőrintz) — kukoricaföldet (Fagopiretum) — erdőket (Sylva Kákás Dominalis, Sylva Dominalis in Sz. Lőrintz, Sylva Communitatis in Sz. Lőrintz, Sylva Zugoly (Dominalis), Sylva Csipkés) — füzest (Sallicetum privatos Colonorum) — nádast (Gatsibai Zsombók) Az elpusztult települések közül feltünteti: Szentlőrincet (Praedium Sz. Lőrintz), Szentmiklóst (Praedium Szent Miklós, Sz. Miklósi Telek alias Kis Telek), Tömpöst és Szentmargitát (Diverticulum Margita). Az utak legyezőszerűen behálózzák az egész legelőt. A város belterületén nem tünteti fel az útvonalakat. Feliratozott utak: Via Szegediensis, Via Leleiensis, Via ex Horohát, Via tempore sicc Földeakinum ducens, Via Földeakiensis, Via Vásárhelyiensis, Via Rákosiensis, Via Királyhegyesiensis, Via Apátfalviensis. Kisebb útcsomópontok jöttek létre Margitánál és Mikócsánál. Ezek minden bizonnyal a vízjárta területekből adottak, így a belterület érintése nélkül el lehetett jutni pl. Vásárhelyről Szegedre, Rákosra, Királyhegyesre vagy Apátfalvára. A térkép néhány fontosabb objektumot is jelölt. A Maros partján mészégető kemencéket (Gas Circulatoris), az átkelőhely közelében, a zombori oldalon csárdát (Diversorium). Ekkor még álltak a szentmiklósi és tömpösi templom romjai. A Horo ér partján volt egy Csordakút. A belső legelőn lakóépületeket a térkép nem tüntet fel, de a kertészségek házait igen, számszerűen tizenhármat. Ezekről az 1805 májusában felvett tanúvallomások is tesznek említést. Arra a kérdésre, hogy nagy vizekben az ún. Cirok méhesi, borzháti, ürmösháti, horoháti, gencsháti, kingétzi, sárhegyi és pannaháti kertészek megmaradhatnak-e helyeiken, azt válaszolták, házaik áradáskor nem romlanak el, de földjeiket elborítja a víz, ezért dohánytermelés helyett halászni kénytelenek. Az apátfalvi határ közelében volt az uradalom egyik épülete, a Fehérház. A térkép Muszlay Antal királyi biztos által megállapított 13 323 hold legelőnek mappán való ábrázolása céljából született. A Lele felőli határvonalat felirattal is jelezte. A térképet helytörténeti, településtörténeti, földrajzi és nyelvészeti szempontból egyaránt vizsgálták, így a helyismereti irodalomban fontos hely illeti meg. A későbbi — szinte vérre menő — legelőperekben mint alapdokumentumra mindig hivatkoztak. 23