Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)

Ezt tükrözi a térképnek az Országos Levéltár példányán, a hátlapon feltüntetett különböző hivatkozási szám: F (tintaírás) 313 (tintaírás) 57/859 (piros tintaírás) C. 59. Dep. urb. 1805. 173:23 (ceruzás írás) Ad 1556 1907 (piros tintaírás) 193—839 (ceruzás írás) 137/857 (tintaírás) 13 (ceruzás írás) A térkép nem tüntette fel az uradalomhoz csatolt területet, pedig a vízfolyásokkal tagolt lelei puszta ábrázolása nagyban növelte volna a térkép értékét. Egy ilyen nagyméretű mappa elkészítésére nem állt rendelkezésre elegendő idő, a per kimenetele szempontjából pedig nem bírt különösebb jelentőséggel. * A város elöljárói jó kompromisszum készséggel tudomásul vették Muszlay királyi biztos intézkedéseit, illetve a királyi jóváhagyást, bár azzal — sőt az uradalom legelő elkülönítő törekvésével — sem részleteiben, sem összességében nem értettek egyet. Mindenesetre a sequestrácio jogi tény lett, kimondták, hogy az uraság semminemű urbarialis földet elfoglalni nem fog, a kommunitás az uraságnak semmi jussába beavatkozni nem fog. A királyi biztos hatalmi szóval zárta le a pert, de figyelmen kívül hagyta, hogy — az úrbérrendezés során a kérdéses pusztákat az úrbéri legelő részeként kezelték, — érintetlenül hagyta — nemcsak Muszlay, de az 1804. szeptember 18-i királyi leirat is — azt az 1778. évi királyi resolutiot, amely kimondta, hogy Makó város lakosai 1699-ben az egész határt megkapták és az továbbra is a község birtokában hagyandó. Muszlay Antal a pusztai tüzet eloltotta ugyan, de az továbbra is ott parazslott és nem lehetett tudni, mikor fog ismét lángot. Három évtized múltán, 1837-ben Makó városa újította fel a pert. A hasznavehetetlen legelőknek jó minőségűvel történő felcserélését kérte és a rohamosan szaporodó házas zsellérek legelő illetőségének kiadását. A per néhány év múlva már négy különböző tartalmú perré duzzadt. 1858-ban a gyulai törvényszék előtt folyt, végül a nagyváradi főtörvényszék 1858-ban hozott ítélete zárta le. Ez tette lehetővé a belső legelő kiosztását, minden beltelki ház után egy járandó (2200 D-öl) földet osztottak ki. Ez lett az alapja az amerikai utas makói agrárfejlődésnek. A hagyma pedig a város alatti kertekből szántóföldi termék lett. 24