Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
S a vállalkozásokat is minősítették: zsidó vállalatnak kívánta a törvénytervezet minősíteni azokat, amelyekben a tulajdonos(ok), illetve részvénytársaságok esetében az elnök(ök) közt több zsidó volt. Jóllehet a törvényjavaslat elfogadására csak 1939-ben került sor, 33 1 azonban már 1938 karácsonyán nyilvánvalóvá vált, hogy elfogadása esetén — amelyhez nem fért kétség — életét a népi mozgalomra feltevő, a magyar kultúra minden értékét primér módon magáénak valló Sárközi Györgyöt — akárcsak Reitzer Bélát — ez a törvény kiközösíti, egyidejűleg megfosztva őt az alkotó-szerkesztői munka minden létfeltételétől. E körülmények ismeretében Sárközi Márta levele nem maradhatott megválaszolatlan. Erdei levele patetikus hangvételű, deklaratív. Mintha a levelét — legalább annak első bekezdéseit — nem barátjának, hanem a nyilvánosságnak adresszálná. Nemcsak a stiláris fordulatok, de a megszólító és megszólított többes szám első személyben való megjelenítése is erre enged következtetni. ,,Az éjszaka egyre fölébredtem, és az volt a kényszerítő érzésem, hogy most nekem a vérszerinti fajtám nevében okvetlen szólnom kell Hozzád és sorsosaidhoz, hogy annak a lélek és vállalkozás szerint való magyarságnak a nevében, amelyhez legalább úgy, mint mi tartozol, megmondjam, hogy ezt a kísérletet tébolyodott labancok és a versenyben lemaradt nyomorultak csinálták, s úgy viseld, ahogy ezt a kényszerű hősiesség megkívánja. Tudom, hogy ezt mind nem kell mondanom, mert anélkül is így látod és így viseled, azonban még az Isten is jó néven veszi, ha iránta való érzelmeinket újra és újra hangoztatjuk." 33 2 A szituáció dramatizálása, a szerepvállalás kényszere első olvasásra elidegenítő, ám a szöveg valós érzéseket ,,rejt" és szép, érvényes gondolatot fejez ki: ,,A lélek és a vállalkozás szerinti magyarság" és fajelmélet szembeállítása, a kiközösítő magyarság-meghatározások emelkedett tagadása s Sárközi beemelése e lélek s vállalkozás szerinti magyarok közösségébe, e törvény betűjének és szellemének nyilvánvaló elutasítása. A levél további részletei azonban már korántsem ilyen egyértelműek; nem teljesítik ki, nem viszik végig e gondolatot: az ünnepélyes hangvétel elfedi a közölt szavak problematikusságát; Sárközi Györgynek elátkozott status quónak megmásíthatatlanként való tudomásulvételét tanácsolja, s visszatérve —jóllehet nem utalva — Sárközi Márta kérdésére, tulajdonképpen ésszerű alternatívaként ajánlja barátjának az emigráció vállalását, igaz, nem egyetlen vállalható megoldásként: ,,.. .Amit ezen túl kell mondanom, az arra vonatkozik, hogy mit követel most tőled a magyarság, és mit éntőlem. Nem szólhatok a fajtám nevében, mert Te is úgy tudod, mint én, hogy ez a szép és nagy valóság az idők méhében szunnyad és különben is honnan veszem a jogot, hogy annak a nevében beszéljek, mégis kell szólnom magyarul a közös magyarságunkért. Tudom, hogy Te érzés és érzelgés nélkül »leszámoltál' avval, hogy idetartozol és még az érthető megindultságot is elhagyva vállalod, ami jön, s nem jut eszedbe még gyermekeid és feleséged késztetésére sem, hogy itt hagyd ezt a földet, azonban engedj meg egy megjegyzést. Nem az itt a kérdés, hogy a hűség és a gyávaságtól való távolság mit követel tőled. Akármit csinálsz, mi tudjuk, hogy hűséges maradtál hozzánk, és ha el is kellene menni innen, ott is velünk együtt szolgálod az ügyünket, s ha a világ és a történelem előtt való igazolásra kerül sor, mi akkor is ott leszünk. Az itt a kérdés, hogy hol szolgálhatsz többet, annak az ügynek, amit mi is szolgálunk. Akkor-e, hogyha itt 33 1 Az 1939. IV. tc. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról végül 1939. május 3-án lépett életbe." a3 ä Erdei Ferenc levele Sárközi Györgyhöz. Makó, 1938. december 24. Levelezés: 364. 94
