Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
maradsz örökre, örökös bizonytalanságban, és tőled távolálló munkában fogyasztod magad, vagy keresed az alkalmat, hogy határainkon kívül légy segítségünkre. Bizonyos, hogy amilyen bizonytalan az itteni sors, ha itt maradsz, épp olyan bizonytalan, hogy kinn hogyan leled meg a munkahelyedet, és miben lehetsz nekünk segítségünkre, azonban egy bizonyos: itt ha tényleg segítesz is, az kifelé kétes segítségnek számít az őrültek által megvadított közvéleményben. Mindazonáltal én nem akarom ezt a kérdést számodra eldönteni, Te tudod, hogy melyiket vállalhatod több reménnyel. Én csak szükségesnek éreztem, hogy ezt most így tárjam eléd, és a magam részéről megmondjam: ha azt az utat választanád, hogy elmész, akkor én és bizonyára még többen az igazak közül, ott leszünk és igazolunk benneteket és egymásközt ugyanazt a magyarságot tartjuk fenn és dolgozunk érte együtt, mint amelyik eddig éltetett bennünket. Ha pedig ott maradsz és vállalsz mindent, ami itt vár Rád, akkor is ott vagyok, és akár arról a dologról lenne szó, amiről már beszéltünk, akár másról, állok rendelkezésedre." 33 3(Kiemelés — H. T.) Az idézett sorok nem tartalmaznak szándékoltan bántó részletet, Erdei érzékelhetően meg akarja könnyíteni barátjának a fájdalmas, jóllehet önként vállalt sorsából következően számára elfogadhatatlan elhatározást. S mégis: ismerve kapcsolatuk történetét joggal merül fel a kérdés: miért ennyire személytelen a barátságot himnikusan megfogalmazó és úgymond igazoló hűségnyilatkozat. Felfogásunk szerint azért, mert jóllehet kinyilvánítja szolidaritását barátjával, ha a törvény „embertelen brutalitásán" felháborodik, elutasítván a faji osztályozást is, a megváltozott helyzetben is igazolhatónak látja a 12 ponthoz készített kiegészítést s a Makay-féle memorandum aláírásának elhárítását. A kettősség tehát megőrződött gondolkodásban: egyrészt tudta, hogy a humanizmus, a demokratikus értékek vállalása e helyzetben egyértelmű és fenntartás nélküli tiltakozást igényel, másrészt állásfoglalását még mindig motiválta azon vélekedése, hogy a zsidóság visszaszorításának nyilvános elítélése az egész zsidóság, tehát a zsidó tőkés és bérlők érdekeit is szolgálja, s ennyiben árt a szociális igazságosságnak: „Azt is tudod bizonyosan, hogy ha emberi minőségemben is felháborodok ezen az embertelen brutalitáson, és minden tiszteletreméltó politikai eszmére hivatkozva tiltakozom az ilyen módszer ellen, s minden együttérzésem — amennyi minden szenvedőnek kijár —a sújtottaké, az én magatartásom mégsem a filoszemitáé. Nyugodtabb időben lehet ilyen az ember, azonban én most magyarként reagálhatok ezekre a dolgokra, és így szólok hozzá. Nem vagyok kapható a zsidóság védelmében kereszteslovaggá lenni, azonban mindenre, amit tehetek, kész vagyok azokért a zsidókért,akik már nem azok, hanem sokkal különben magyarok, mint azok, akik most magyarkodnak. De hiszen azt is tudod Te nagyon jól, és most csak azért mondom el, hogy kell valamit tennünk abban az irányban, hogy az ilyen ,faji' osztályozás ellen fölemeljük szavunkat, és hitet tegyünk azoknak a magyarsága mellett, akikéről vérségi eredetük ellenére is jobban meg vagyunk győződve, mint a hangosakéról. Még nem tudom, hogy lenne ez a legjobb, azt tudom, hogy mindenesetre nem úgy, mint ahogy Makkaiék csinálták. Én újév után nyomban fönn leszek, és akkor a többiekkel együtt majd kitalálunk valamit. Emlékezz rá, hogy méltatlanul elfeledett 12 pontunkban milyen élesen fogalmaztuk meg már akkor ezt... S ennél több most sem kell, s minden zsidóbérencség vádja messze elmarad — akkor inkább vállalták ezt embereink —, de amit kötelességünk kimondani, azt mégis kimondjuk. Együttérző barátsággal ölel Ferenc. Egy elintézendő ügy: én még nem küldtem el az Athenaeumnak a szerződés szövegét (A magyar város szerződésére történik az utalás — H. T.) aláírva. Hogy ezt 33 3 Erdei Ferenc levele Sárközi Györgyhöz. Makó, 1938. december 24. Uo. 95
