Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A politikai erőtér átrendeződése. Válságtünetek
egymással, addig parasztok közt egységes életberendezés, egységes társadalmi tudat és világfelfogás különböző' fokozatait jelentő egy-egy osztály". 24 7 Az európai fejlődés e vonatkozásában is eltérő típusokat produkál, jóllehet ezek egyben fejlődési fokozatok is. Igaz, nem egy unilineáris modellben. A nyugat-, észak-, dél- és kelet-európai paraszti gazdálkodási típusok létminőség, kultúrformák összehasonlító történelmi ábrázolására úttörő vállalkozás volt még akkor is, ha a hazai és a nemzetközi irodalom egyenetlen ismerete következtében a trendek helyenként elrajzoltak s a módszeres tudományos argumentációt a gondolati konstrukció, a személyes élményanyag „kiterjesztése", irodalmi igényű megjelentetés kombinációja helyettesíti. A fejlődési ív ilyetén megrajzolása pontosan körülhatárolható funkcionális célt szolgált. A nyugat- és észak-európai paraszttársadalom mintegy ellenpontozza a fejlődési zavarokkal küzdő magyar paraszttársadalmat, amelynek fejlődési zavarait másmás módon fejezik ki a „ türelmetlenek", a ,,menekülők", a fáradtak, a lázadók. 24 8 A Parasztok — akárcsak a Futóhomok — legfőbb rendező elve, centrális kategóriája a polgárosodás, amely Erdeinél nem korlátozódik a tőkés árutermelő üzemek megjelenésére, hanem—ettől nem függetlenül —a mezőgazdasági települések civilizálódásának, urbanizálódásának kifejezője és fokmérője, más megfogalmazásban azt jelenti, hogy a paraszti termelés — meghaladván a feudális rendi kötöttségeket — magasabb termelési szinten, fejlettebb módszerekkel, az árutermelés arányának növekedésével és haladottabb üzemi formákban halad előre. Mert a kapitalista árutermeléshez Erdei olvasatában — s ez az értelmezés érdemben tér el a Kiáltvány kapitalizmusképétől — „nem kell semmiféle kötöttség és szövevényes szabályokkal egybetartott társadalom. A tőkés termeléshez tág lehetőségek és szabadság kellenek. Az kell, hogy szabadon csoportosulhassanak az emberek minden korlátozás nélkül vállalkozhassanak és vállalhassanak munkát. Szabadnak kell tehát lenni a társadalomnak s a csoportosulások sem követhetnek más elvet." 24 9 S e tételből nyilvánvalóan adódik a következtetés: ,,a paraszt nem soká maradhat fönn az ilyen rendben... — ha már egyszer a termelésben megváltozott társadalmi helyzetében is változnia kell: itt is föl kell szabadulnia," 25 0 (Kiemelés — H. T.) A Futóhomoktól eltérően, amelyben a magyar paraszti társadalmat a könyv „mandátumából" következően egy régión belül vizsgálja, elhelyezvén a magyarországi településeket egy, az eltérő fejlődési fokozatokat kimutató skálán s a mezővárosok paraszttársadalmában lelvén fel az áttöréshez nélkülözhetetlen „kritikus tömeget", e könyvben nincs „királyi út", nincs az átalakulást indukáló öntudatos paraszti bázis, településtípus. A Parasztokban elsősorban anómiás jelenségeket dokumentál, s borúlátó mind a reálfolyamatokat, mind a távlatokat illetően. S ez egyaránt vonatkozik a kapitalista és a szocialista fejlődés kínálta távlatokra, különösen Magyarországon, ahol „magában véve is tökéletlen polgári rend" a kiindulópont; zsákutcának minősíti a nemzetiszocialisták kínálta alternatívát, s kétségeket ébresztenek benne a parasztországgal kapcsolatos utópikus megoldások is. Válságos állapotról tudósít tehát ez a könyv, amely maga is válságtermék. E válságnak több síkja, rétege van. Bibó István 1940-ben írt munkájában a magyar falukutató irodalom klasszikus vonulatát válságirodalomként, a „magyar parasztság válsá24 7 Erdei Ferenc: Parasztok. Bp. 1938. 95. old. 24 8 L. Parasztok i. m. 163—191. old. a4 9 Erdei Ferenc: Parasztok i. m. 194. old. 45 0 Erdei Ferenc i. m. 194. old. 70
