Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A politikai erőtér átrendeződése. Válságtünetek
A Márciusi Front historikuma s különösen végjátéka szempontjából különösen figyelemreméltó a Független Kisgazda és Polgári Párt szónokának, Tildy Zoltánnak felszólalása a kormányprogram vitájában. Személy szerint benne és sok hívő keresztény magyar emberben Imrédy „nagyon megrendítő invokációja, amellyel útjára elindult... azt a meggyőződést keltette, hogy jó és erős kézben van az ország kereke." 244 Beszéde befejezéseként azt kérte, hogy a ,,jó isten áldja meg mindkét kezével ennek a kormánynak a munkáját". 24 5 * * * Március első napjaira Erdei érdemben befejezi a Parasztokat, s azokat „megolvasásra" felküldi Sárközinek — aki az Athenaeumnál a könyvet gondozza — s Bibó édesanyjának, aki most már hagyományosan stilárisan fésüli át Erdei szövegét. Mint jeleztük, e dolgozatban Erdei teoretikus életművének érdemi elemzésére nem vállalkozunk. Elsődleges elemzési szempontunk: változik-e — s ha igen, milyen irányba — direkt politikai szerepvállalásával összefüggésben Erdei látószöge, elemzési módszere. Már a Futóhomok bemutatása során jeleztük: Erdei korábban vállalt és a Makó társadalomrajzában több-kevesebb következetességgel megvalósított metodikai elvektől, ,,az elfogulatlan és könyörtelenül tárgyszerű tényvizsgálattól" elvi megfontolásból eltávolodott. Más módon és részben más okokra visszavezethetően vonatkozik ez az 1938 tavaszán befejezett Parasztokra, amelyet Erdei vallomásos műként aposztrofál. Bár e mű valóban Erdei leglíraibb hangvitelű monográfiája — se tény, mint azt később dokumentálni igyekszünk — sokféle konfúzió forrása, mégis joggal sorolják a tudós szociográfiák közé. Erdei korábbi eredményeit összegző ideáltipikus fogalmi konstrukcióval dolgozik. S ha a „paraszti társadalom", a „mezővárosok és tanyák" rajza ez esetben sem ment utópikus elemektől, ám ez összehasonlító történelmi módszer alkalmazásával a paraszti típusokat és településeket sikerül úgy megjelenítenie, hogy plasztikusan érzékelhetővé válik a fejlődési ív a még nem paraszti állapottól a paraszti létminőség történelmi térben és időben eltérő minőségének megjelenéséig, illetve meghaladásáig. A fejlődési ív ilyetén megrajzolása jól érzékelhető funkcionális célt szolgált. Meg kívánta ingatni a paraszti lét természeti állapotként való ábrázolásának ideologikusan rögzített sztereotípiáit. A,,paraszti társadalom" ezen multilineáris evolúciós modellben ott és akkor jön létre, amikor a korábban törzsi szervezetben élő őstermelők alávetettként betagolódni kényszerülnek a társadalom egészébe. Ha a makrotársadalmak változó szerkezetének, uralmi-hatalmi viszonyainak rajza zárójelben marad is, azt Erdei meggyőzően ábrázolja, hogy a szubordinált „paraszti társadalmak" a történelem produktumai— nem eredendően adottak tehát —, s ily módon meg is haladhatók, ha a földművelő szabad polgárként emancipálódik. 24 6 A „paraszti társadalom" attribútuma továbbá e konstrukcióban a közösségi jelleg. Erdei ennek ábrázolásában ismétli korábbi műveit, különösen a Makói parasztság társadalomrajzának megfelelő fejezeteit. Hangsúlyosabb ugyanakkor a paraszti társadalmon belüli rétegkülönbségek és az osztálytagozódás általános rendező elveinek elkülönítése. Míg a polgári társadalomban — Erdei olvasatában — „osztály és osztály között gyökeresen különböző életrend, öntudat és világfelfogás áll szemben , M Képviselőházi Napló i. h. 89. old. 14 S Képviselőházi Napló i. h. 89. old. í 4* Erdei Ferenc: Tanulmányi jelentés. In. vö. Történelem és társadalomkutatás i. m. 341. old. 69
