Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
stilizált szociografikus háttérrajz politikai következtetéseket hivatott megalapozni. Egy ponton azonban Erdei hűen önmagához, szemben áll a népi mozgalmon belül jelentkező s ezen az estén is reprezentált romantikus vonulattal s az azokat racionalizáló ideológiai mintákkal, amelyek cselekvési mintákat is közvetítő normatív mozzanatokat is tartalmaznak. Számára nem program a paraszti jelleg megőrzése, hanem kiindulópont. S ha a fordulat patetikus és nem is következik egyértelműen az állapotrajzból, politikai felhangja félreérthetetlen, ti., hogy „a parasztok többé szívük szerint nem parasztok már, emberek akarnak lenni és élni akarnak szabadon". 13 9 * * * Az estek sikere, előadásának kedvező fogadtatása naplóértékű leveleiben ellentmondásosan tükröződik. A hangulati kilengések — ha lehet — még erőteljesebbek. 1937. november 13-án, az első zeneakadémiai est napján írja Diósszilágyi Évának: „Nézze, Éva, én már egészen elfogadható dolgokat csináltam összes nyavalyáimmal és komplexusaimmal a szívemben — legtisztábbat a Futóhomokot —, most is a fölszín alá kell szorítanom ezeket, s megírom a Parasztokat. Eddig megírtam két fejezetet, és nem vagyok nyugodt felőle, hogy jó mederben vagyok. De eldöntöm, s ha törik, ha szakad, készen kell lennie karácsonyra. ...Nincs értelme, hogy politikai forgolódásomat részletezzem: a fontos az, hogy vannak, s én központjukban vagyok — már a mi köreinkben —, de most a helyzetből nem születik megoldás, mert nincs kész, s emberekből szintén nem, mert hiányzik mindből valami, belőlem sem, mert én sem vagyok kész. Tehát mind előmunkálat, amit csinálok, alkalmat adok rá, hogy az emberek várjanak tőlem valamit. Komolyan akkor kezdődik majd a dolog, ha önbizalommal tudok föllépni s tudom vállalni a legnagyobb igényt." 14 0 Egyébként már ekkor körvonalazódik terve, hogy apjával és öccsével Pest környékén földet bérel s kertészkedik, így biztosítván családi-anyagi hátteret s függetlenséget a szellemi munkához. Egyidejűleg a makói hídfőállás megőrzését is tervezte, ez utóbbi sajnos nem valósult meg. „Persze kell a társaság is... Ide tartozik egy tervem. Apámék a tavasszal följönnek Soroksárra, ahonnan öcsém bejárhat, s apám kertészete jövedelmezőbb lesz, s én úgy rendezem be a lakásom otthon, hogy egy kis és nagy szobás lakást bérlek, a kicsiben berendezkedem és a nagyobbik az életrehívandó Belvárosi 48-as kör helye lesz, s fizeti a bért. A körnek alapszabálya, politizáló joga (gyűlés, kiadvány), mindene megvan, tehát kész keret arra, hogy a makói szellemi élet fészke legyen..." 14 1 Három nappal később, november 16-án — egy héttel a zenekadémiai szereplés előtt — így ír: „...amikor már a kapujában voltam a saját életem különépítésének, úgy estem vissza, mint a madár, akit a falnak vágott a szél. Azt hittem, hogy az ember, ha erős és tiszta szándékú, akkor mindene megvan hozzá, hogy éljen szabadon, bátran és dicsőségesen. Nem, nem így van. Az életünknek közege van, tér, amelyben kiterjedhet, s az enyémnek és még hányaknak ezen a bús lapályon nincs ilyen közege, csak gátja és korlátja tengernyi. De most nem siratom ezt az elveszett szabadságot. Hadd forrjon a vér így bezárva és lefojtva, hadd marja az elme a titkok kegyetlen szikláit úgy a sötétben, és hadd szoruljon ökölbe a kéz, így tehetetlenül és lekötelezve. Jöjjenek a Parasztok, a terhelt ember gondjai és a sorvasztó magyar nyavalygások. 13 9 Erdei Ferenc, i. m. 15. old. 14 0 Erdei Ferenc levele Diósszilágyi Évához. Budaliget, 1937. november 13. i. m. 67—68. old. JAM 90. 113. 1. Levelezés: 252. 14 1 Uo. 38
