Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
sát az Operaház és a Zeneakadémia közelsége magyarázhatja — részt vettek Szervánszky Endre, Székely Endre, Török Erzsi, Kállay Ernő, Lengyel Balázs, Tettamanti Károly. Erdei Ferenc Bibó társaságában fordult meg többször összejöveteleiken. A Márciusi Fronttal közösen rendezett, már említett nyilvános estjeik Bartók és Kodály életműve előtti tisztelgés volt. Jóllehet ezt a rendezők maguk sem remélték, Bartók Béla vállalta a fellépést. Tekintettel a folyó perekre, ez részéről a Márciusi Front iránti szolidaritás nyilvánvaló kifejezése volt. 13 5 November 21-én kerül sor ugyancsak a Zeneakadémián a Válasz irodalmi délelőttjére. A szervezés bonyodalmait nem részletezzük, és a matiné lefolyásánál sem időzünk. A Front 13 6 — és a háttérben változatlanul szerepet vállaló Egyetemi Kör — talán legsikeresebb fővárosi rendezvényére került sor ez alkalommal. Az írók közül Féja Géza, Fodor József, Illyés Gyula, Kovács Imre, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Veres Péter és Zilahy Lajos olvasott föl írásaiból. Kerék Mihály, Matolcsy Mátyás, Németh Imre a szaktudományt, illetve a politikát képviselték. Erdei számára e szereplők köre sajátos kihívást jelentett: politikusként is, íróként is helyet kellett állnia. Parasztok címen felolvasott esszéje mindkét követelménynek megfelelt, s érthető, hogy a termet zsúfolásig megtöltő, zömmel fiatal hallgatóságban szociológiai iskolázottságát tükröző, pallérozott, mégis lírai ihletettségű, romantikus felhangoktól sem mentes szavai kedvező fogadtatásra találtak. A tömör szöveg számos eleme visszatér a Parasztok című monográfiában. Ám ezen közegben — dramatizáltan és romantikus felhangokkal — az irodalom szerepét hangsúlyozza erőteljesebben, s már a bevezető mondatokban: „Tengernyi válság terhe nyomja társadalmunkat és nincs út sehol, amelyik kifelé mutatna ebből a tengerből. Egyedül az irodalomban forrnak azok az eszmék, amelyek a szabadság és az emberi méltóság kiharcolásának útját egyengetik." 13 7 De kire számíthat az irodalmárok csapata? Mely osztályok fogékonyak a programra? Az előadás másik alapgondolata: csak egy reménysége van itt a történelmi vállalkozásnak, s ezt a parasztság táplálja. Ám a parasztság nem egységes s létformáját jellemző időfelfogása következtében történelmi tudata érthetően fejletlen. A tömör vázlat összegzi és az egész országra kiterjeszti a Futóhomokból ismert főbb téziseket. A kép csak annyiban módosul, hogy a mezővárosok polgárparasztsága itt nincs a centrumban. Viszont a szellemi erő, amely a parasztságot virtuális politikai erőből politikai néppé avatja — ezen előadásban —, az az irodalom, amely „ösztönös tájékozódása és művelőinek eredete folytán már kezdettől fogva a parasztság felé vonzódott". 13 8 Ebben a találkozásban látja 1937 őszén Erdei Ferenc a nagy történelmi lehetőséget. Történelmi bizonyosság nincsen, de a lehetőség adott. Sőt „a többi osztályok életre és világosságra való elemei is csak ebben a szövetségben találnak utat a történelem tisztább tájai felé, ám ebben bizonyosan találnak". Erdei tehát ebben az előadásban a népi irodalom és a paraszti hegemónia elkötelezettjeként lép fel. A kép, amelyet felrajzol, vállaltan irodalmi és ideologikus: a 13 5 Tóth Aladár: A „márciusi front" Bartók—Kodály estje. Pesti Napló, 1937. november 17. 13 6 E tényt egyértelműen Donáth Ferenc Veres Péterhez írt 1937. október 28-án kelt levele igazolja. „Tek. Veres Péter írónak Kedves Péter bátyám! Imrétől megkaptam lapodat. A tervezett előadás november 21-én lesz, a terem már le van foglalva, de az engedély még nincs elintézve. Reméljük azonban, hogy nem lesz akadálya. Itt természetesen minden forr, úgy hogy jó lesz ha pár napot fentmaradhatsz. Üdvözöl Donáth Ferenc" 13 7 Erdei Ferenc: Parasztság, a Válasz matinéjára tartott előadás. Bp. 1934. november 21. In. vö. Művekkel élő társadalom. Bp. 1978. 13. old. 13 8 Erdei Ferenc, i. m. 15. old. 37
