Tóth Ferenc szerk.: Hollósy Kornéliának A magyar írók április 13. 1857. A Makói Múzeum Füzetei 67. (Makó, 1990)

lOOO

f—

—"Tf" I OOP

f-"-""'"

1

1 t

f

u*

>

<"

>

1 mi im innni • itiii inflfl

i- mti«ii-f< LONOVICS-HOLLÓSY KORNÉLIÁ-NAK. 1857. ápril 13-ra. Honnan művésznői bűvös hangjaid. Mik énekedben lelkűnkig behatnak? A szívnek édes, ittas élvet adnak S gyönyörre keltik titkos húrjait 1,.,. Égből leséd el a dal bájait: Azért nemével a varázsolatnak Minket magokkal egekig ragadnak S halljuk szavadban fényes karait Zengj, oh nemes hölgy l zengj soká nekünk: Hadd értsük a Te ihlet ajakadról A dalt, a melyben túlvilági hang szóll Tán visszazengi szétdúlt kebelünk Egykor magasztos éneked bubáját: A honfi — érzés szent harmóniáját I Pest, 1857. Császár. EMLÉKEZTETŐ egy régi a^nhfo.i kritikustól. Jelenleg Hollósy Kornéliát, mint ünneplett művésznőnket, az egész magyar hirlapirodalmi világ a méltánylás osztatlan koszorújával halmozta el. Ámde volt Idő, midőn a nagyok lrigylett sorsát ő sem kerülhető o el, — midőn 1851-ben a miatt, mert a magyar dalművészet tetőpontját kill- o lőldön is beakará mutatni, hírlapíróink nagy része kikelt ellene s kíméletlen sértésekkel ostromolá. Alólírt mint akkor a Remény folyóirat szerkesztője, cä - ^nnp

hr nit ni 11 jr

a<sr>f>

fr--iiir»iii «

I

rtan B^=mrtan=Mai»ft<

vp.i iiirmit

^ftflft

f- fQqq 21