Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)

Vízi élet a Maroson

azok, akik idejuttatták, „nem tudták, mit cselekszenek". És a megaláztatás után a feltámadás, a megdicsőülés következett! A kápolnában elhelyezett sok koszorú az apátfalviak kegyeletes szívéről tanúskodik. De kegyeletes szívről tanúskodik maga a temető is virágos sírhalmaival. A község lelke nem az utcákon, nem a tisztaszobákban vagy ütött-kopott viskókban ismerhető meg, hanem a temetőkben. Amelyik községben virágos, fás sírok sorakoznak a temetőben, annak a lakosai jó lelkűek, akik közt nyugodtan hajthatja fejét álomra bármilyen idegen. Kora tavasszal, mikor a tavaszi virágok nyílnak, és a szárazság még nem tett tönkre mindent, az apátfalvi temető minden egyszerűsége dacára megható képet nyújt. Nincs itt hivalkodó pompa, amely még a kegyeletből is divatkérdést csinál, de a szerény sírkövek, egyszerű faragott keresztek őszinte kegyeletről beszélnek. A kegyeletet pedig csak nagyon kevés választja el a történelmi érzék kifejlődésétől, amely a hazához való ragaszkodásra tanít. Világrengető nagy férfiakat nem termelt az apátfalvi föld, de szabadságszerető, derék hazafiakról beszélnek a világháború veszteség listái, ezred krónikái. Az apátfalvi temető néma sírkeresztjei pedig egyébről is beszélnek. 1919. június 23. örök időkre emlékezetes napja marad Apátfalvának. A temető néma sírkeresztjei, zöldelő sírhantjai soká fogják hirdetni, hogy Apátfalva lakossága, fiatal és javakorú, két órán keresztül feltartóztatta azt a gyalogságból és lovasságból kombinált büntető századot, amely Makóról jött rendet csinálni. Rendet csinálni azok közt, akik éppen azt a rendnek nevezett rablást nem tűrhették, amit a megszálló csendőrség vitt véghez. Az összeszólalkozásnak verekedés, a verekedésnek halál lett a vége. Két csendőr halva maradt, kettő Makóra sietett segítségért. A szorult helyzet tanácsolta az ellenállást, s a rendcsináló század csak két órai küzdelem után tudott a községbe bejutni. 38-an voltak az ellenállók, akiket összefogdostak és agyonlőttek. Apa a fiával, testvér a testvérrel egy sírban vértanúként hirdeti örökre, hogy túlerővel mindent le lehet győzni, el lehet némítani, de a vértanúk kiontott vére megtermékenyíti az ifjú lelkeket s a megtermékenyítés gyümölcse a szentelt földhöz való ragaszkodás, a tettekkel tényező hazafiság lesz. A Maros parti trianoni határkövek és az egyszerű sírkeresztek között elterülő keskeny területen él az apátfalvi magyarság, melynek lelkében mély nyomokat hagyott az elmúlt nehéz idő, temetőjében nyugvó vértanúi pedig mindég arra fogják figyelmeztetni: a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely! VÍZIÉLET A MAROSON A temető melletti szélmalomnak vitorláit régen leszerelték, kövek helyett pedig hengert forgat benne a motor. Pedig de sokat forgatta a szél a szelestengelyen nyugvó hatalmas vitorlákat, hogy a tengely közepén forgó nagy fogaskerék belekapaszkodhasson az alatta való kisebb vízszintes kerékbe, amely áttétel 25