Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Az október 6-i szovjet offenzíva megindulása és a harcok eltávolodása a várostól
Az eróosszpontosítás jól sikerült. A főcsapás irányába támadó I. A. Plijev tábornok két lovas, egy gépesített, egy harckocsi hadtestjével és két román hadosztályával szemben két magyar gyaloghadosztály, egy lovashadosztály és az egyetlen magyar páncélos hadosztály védekezett. Ez is inkább csak a térképre berajzolva volt így, mint a valóságban, mert a huszárhadosztály éppen hogy hazajött Lengyelországból és Kecskemét (!) környékén gyülekezett, a páncélos hadosztályról mint ahogy a gyaloghadosztályokról is, pedig maga a német hadvezetés állapította meg, hogy „leharcoltak" 22 1 A két főerőt a 2. Ukrán Frontot és a Dél hadseregcsoportot szembeállítva némiképp módosul az arány, de a szovjet hadsereg döntő fölénye elvitathatatlan. Élő erőben, harckocsiban, repülőgépben háromszorosan, tüzérségben majdnem kétszeresen, az aknavetők számában pedig négyszeresen múlta felül ellenfeleit. Míg a támadó szovjet—román arcvonalon 13 km-re jutott egy hadosztály, a német—magyar erőknél 22 km-t kellett védeni egy ugyanilyen egységnek. 22 2 A támadás főirányával szemben álló 3. magyar hadsereg védelmének nem volt mélysége. Hiába tervezte a német vezérkar, hogy az arcvonal mögötti fontosabb útkereszteződéseket, hidakat, nagyobb helységeket megerősített ellenállási csomópontokká építi ki, páncéltörő és egyéb fegyverekkel, ebből a Dél-Alföldön semmi sem valósult meg. 22 3 Szeged társégében az eddig is itt harcoló 53. és 46. szovjet hadseregek kaptak támadási parancsot. A Marostól északra az 53. hadsereg főcsapásának iránya: Szarvas —Törökszentmiklós; feladata: október 12-reérjeel a Tiszát és Szolnok, Csongrád, Mindszent térségében foglaljon hídfőállást a folyó nyugati partján. A Marostól délre a 46. hadsereg feladata: Temesvár körzetéből támadjon nyugatra, érje el a Tiszát és a Szegedtől délre létesített hídfőkből kiindulva október 10-re foglalja el Szegedet. Ezekkel a feladatokkal megbízva indították meg támadásaikat a Makó körül harcoló szovjet alakulatok. A város déli körzetét, s egyben a „nagyobb" szegedi hídfőt védelmező legjelentősebb erő, a 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály ellen a szovjet támadás olyan folyamatos volt, hogy erőszakolt dolog lenne az október 6-i időponthoz kötni. Szeptember 19-től, a Vörös Hadsereg temesvári bevonulásától kezdve szorították mind hátrább és hátrább a németeket úgy, hogy október 5-re a szovjet csapatok elérve Nagybecskereket, megszakították az összeköttetést a Jugoszláviában és a Magyarországon védekező német erők között. A bánáti német hadosztályt délkeleti-keleti irányból támadva, október 6-án arra kényszerítették, hogy állásait vegye vissza a Magyarpádé—Nagykikinda—Pészak vonalra. Heszlényi altábornagy utasítása szerint a hadosztálynak a Zenta—Valkány—Nagyszentmiklós vonalat kellett tartania minden erővel. A parancs így szentesítette Nagykikinda — a német hadosztály központjának — időközben bekövetkezett elvesztését. A németek északi szárnyát közvetlenül a Marostól délre is támadták a szovjetek, végleg meghiúsítva ezzel a folyótól északra álló magyar erőkkel való érintkezés felvételét. Jóllehet a magyar hadseregparancsnok október 6-i hajnali parancsában még mindig ezt követelte. 22 4 Az október 6-i nap eseményeit összefoglaló német jelentés a jelentős bánáti területek feladását jelentő visszavonulást finoman így fogalmazta meg: „A 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály Kikinda—Gottlób—Pesac vonalon elszakadt (!) az ellenségtől. Kikindára az ellenség páncélosokkal benyomult". 22 5 22 1 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6707. sz. irat. 22 2 Minaszjan i. m. 24—25., 35. 22 3 ölvedii. m. 113—114. 22 4 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6824. sz. irat. 32 5 HL Filmtár, 1251. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 1944. október 6. 67
